Ciao!
Új rész!!:D A végén ismét az az "ismeretlen" szemszögéből íródik néhány sor,és kíváncsi vagyok a tippetekre,hogy ki lehet az ...:) Kommenteljetek a végén,és ott megmondhatjátok a tippeteket.;)
Ja,és még valami...: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 15 rendszeres olvasót,és a több mint 3000-es oldalmegtekintést!!:)
xxxVicky
-Gwen mindened megvan? - Kérdezte aggodalmasan Devonne,amin elmosolyodtam.
-Igen anyuci - mondtam szeforgatva,mire ő hangosan felnevetett. "A Hamburgba tartó járat negyed óra múlva indul.Kérjük kedves utasainkat szálljanak be az ötös terminálba." Mondta a monoton hang,és szomorúan néztem Dev szemeibe. - Itt az idő - sóhajtottam szomorúan.
-Itt - húzta férre a száját,majd mintha eszébe jutott volna valami,úgy csillant fel a szeme. - Viszont nemsokára vissza kell mennem Olaszországba,így majd ha odatévedtek a turné során,akkor tudunk újra találkozni - mondta mosolyogva,ami miatt nekem is vigyor terült szét az arcomon. - Most már menjél,nehogy lekésd a gépet - sürgetett.
-Most,hogy így mondod ... - kezdtem bele eltöprengve,de látva szúrós tekintetét,gyorsan elslisszoltam onnan egy szoros ölelés után,és vissza sem nézve mentem végig egyenesen a gépbe,ahová amint beszálltam,fel is emelkedett a földről a gép.Bedugtam a fülembe a fülhallgatókat,és mély álomba szenderültem.
*2 óra múlva*
Unottan tápászkodtam fel az ülésből,és lépkedtem végig a repülőgép lépcsőin,aztán ahogyan kiértem az utcára,beültem az egyik taxiba.
-Shlagen Hamburg Hotel,bitte /Shlagen Hamburg Hotelhez,kérem/ - mondtam sóhajtva a sofőrnek,aki mosolyogva bólintott,és beindította az autó motorját,aztán elindult a megadott címre. - Danke /Köszönöm/ - mondtam hálásan mikor odaértünk.Miután kifizettem az utat,megindultam a bejárat felé,ahol a többiek tömörültek az aulában.Érkezésemre csak a fiúk voltak ott,akik érdeklődve figyelték a szenvedésemet a sporttáskával,amiben három iszonyat nehéz sajt volt benne. - A lányok? - Kérdeztem a srácoktól,de válaszul mindenki egy fejrázással reagált,aztán meghallottam egy hangot,ami a szőke hajú barátnőmtől jött.
-Gwen! - Kiáltott oda nekem,mire megfordultam,és szembe találtam magam Cammel,aki egy torta dobozt cipelt a kezében.Mikor hozzám ért,letette a földre,és szorosan megölelt.Nevetve viszonoztam a gesztust,és mikor elváltunk egymástól,kérdőn nézett rám az előttem álló lány. - Fear? - Kérdezte kíváncsian.
-Még ne ... - kezdtem volna bele a mondandómba,mikor meghallottunk egy ideges káromkodást mögülünk,amire mindenki megfordult,a fiúk is...
-Gwen! - Kiáltott oda nekem,mire megfordultam,és szembe találtam magam Cammel,aki egy torta dobozt cipelt a kezében.Mikor hozzám ért,letette a földre,és szorosan megölelt.Nevetve viszonoztam a gesztust,és mikor elváltunk egymástól,kérdőn nézett rám az előttem álló lány. - Fear? - Kérdezte kíváncsian.
-Még ne ... - kezdtem volna bele a mondandómba,mikor meghallottunk egy ideges káromkodást mögülünk,amire mindenki megfordult,a fiúk is...
-Komolyan,ennyi rohadékot a világ életemben nem láttam - morogta idegesen a közeledő lány,majd mikor hozzánk ért fújtatva nézett ránk. - Örüljetek,hogy hoztam nektek csokit - mondta mérgesen,és kezünkbe nyomta az egyik táskáját (ugyanis kettőt vitt magával) ami tele volt svájci csokival.Elkerekedett szemekkel néztünk a lányra,aki a reakciónk láttán elkezdett nevetni. - Nem bankot raboltam - mondta könnyeit törölgetve,annyira nevetett.
-Nem,hanem egy csokigyárat - mondtam hüledezve,amin mégjobban elkezdett nevetni.
-Mondtátok,hogy hozzak,és hoztam - vont vállat. - Sajt? - Nézett rám vigyorogva.
-Három nagy - emeltem fel a táskámat,amire felcsillant a szeme mindkét lánynak. - Örüljetek is,mert a reptéren magyarázhattam - mondtam fenyegetően,mire Fear is elkezdett bólogatni.
-Idejönnétek? - Kérdezte enyhe éllel a hangjában Harry,amit senki sem értett,de mindannyian szó nélkül hagytuk,és lassan sétáltunk hozzájuk.
-Idejönnétek? - Kérdezte enyhe éllel a hangjában Harry,amit senki sem értett,de mindannyian szó nélkül hagytuk,és lassan sétáltunk hozzájuk.
-Ne mondd,hogy te is Batman mániás vagy - kerekedett el Louis szeme,amint a pólómra tévedt a tekintete.Liam kérdőn nézett a haverjára,majd neki is megakadt a tekintete a ruhadarabon.
-Ki kell ábrándítsalak,hogy igen - mondtam gúnyosan,aztán hozzátettem.: - Ő a legkirályabb - vigyorodtam el szélesen,mire Liam arcára is egy széles mosoly ült ki. - Mégvalamit esetleg? - Kérdeztem unottan.
-Azért hívtunk ide titeket,mert ma lesz a koncertünk - magyarázta Niall.
-Ha nem mondod hülyén halunk meg - kommentálta halkan Fearne Niall mondatát,amin halkan felnevettem.
-Ha engednéd,hogy végig mondja - szólalt meg cinikusan Harry,és farkasszemet nézett a barna hajú lánnyal,aki állta a tekintetét.
-Szóval,az lenne,hogy ma koncert,és holnap hajnalban indulnánk a következő állomásra,így hamarabb kezdődne a fellépésünk - fejezte be a magyarázkodást a szőke hajú dalospacsirta.
-Legalább több ideig kell látnom titeket - emeltem égnek a tekintetemet,aztán Eleanor és Danielle felé fordultam. - Nem vagytok éhesek? - Kérdeztem tőlük,mire ők annyira ledöbbentek,hogy szóhoz sem tudtak jutni.
-Én igen! - Szólalt fel Camille,amin hangosan felnevettem.
-Te mindig - forgattam meg a szemeimet mosolyogva,majd ismét a két lányra néztem,akik már kicsit élettelibben néztek ki. - Akkor ...? - Kérdeztem fürkésző szemekkel,mire bólintottak egy aprót,és elindultak velünk együtt a mi szobánkba,ahol mire felértünk,a lányokkal együtt kezdtünk kipakolni,amit El és Danielle nem értett. - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.
-Komolyan kaját hoztatok? - Kérdezte döbbenten Dan.
-Miért ne?Fear hozza a legjobb csokikat,Gwen pedig a legjobb sajtokat,és én meg a legfinomabb mandulás tortát készítem - húzta ki magát büszkén Camille,amin elmosolyodtam.
-Várjatok! - Tette fel a kezét Eleanor mintha valamit nem értene. - Akkor most szent a béke köztünk? - Kérdezte kíváncsian.
-Közted,és Dani között igen - mosolyodtam el szélesen,mire a két lány lefehéredve meredt rám. - Vagy,ha nem akartok akkor ... - mondtam húzva az agyukat.
-Nem úgy értettük! - Mondták teljesen szinkronban,amin hangosan felnevettem.
-Akkor egyetek,mert leszakadt a vállam ezektől - mondtam jajjgatva.
-Ahogyan nekem is - mondta panaszkodva Fearne,aztán észrevette a nyakamban lógó láncot. - Az meg honnan van? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel,és gyanakvó tekintettel.
-Devtől kaptam - vontam vállat,de látva értetlen arcukat magyarázni kezdtem. - Devonne,a gyerekkori olasz barátnőm,aki festő és fényképészként híresült el a hazájában - magyaráztam mintha egyértelmű lenne,mivel már említettem nekik Devet.
-Devonne Nadone? - Kérdezte felvont szemöldökkel Eleanor,mire értetlenül,de bólintottam. - Nagyon tehetséges!Rengeteg képemet ő készítette,és valami zseniálisakat csinál! - Mondta ábrándozva,én pedig bólogatni kezdtem.
-Festményei is nagyon szépek - tettem hozzá mosolyogva,amit a három lány félbeszakított.
-Nekünk is jól telt az az egy nap,köszönjük kérdéseteket - mondta ironiával teli hangon Danielle,amin elmosolyodtunk El-el. - Tényleg,ki mit csinált tegnap? - Kérdezte csillogó szemekkel.
-Én mikor végre haza értem,találkoztam egy helyes fiúval,akivel elmentünk kávézni,semmi több - vont vállat Camille.
-Bahh...,ne is mondd a férfiakat - kapott a fejéhez Fearne,amit mindenki érdeklődve nézett. - Tegnap találkoztam az egyik gyerekkori "ellenségemmel" akivel ...,khm ...,szóval jól telt az esténk - vörösödött el Fear,mire mindenkinek elkerekedett a szeme. - De csakis egy éjszaka volt! - Tette fel védekezően a kezeit.
-Én Liammel töltöttem a napot,és nekünk is jól sült el az este - motyogta lángvörösen Dani,amin felnevettünk.
-Louis elrángatott egy romantikus vacsorára,de nem történt semmi olyan - mondta védekezve a végén. - Neked? - Fordult felém El.
-Tegnap az infarktust hozta rám Dev,aztán nála aludtam,de előtte megmutatta néhány közös kiskori képeinket - mondtam vállat vonva. - De szívesen maradtam volna ott,persze ha ti is jöttetek volna,bár Liamet a Szajnába lökném - dohogtam,amin mindenki felnevetett. - Tényleg,nem tudjátok véletlenül,hogy holnap hova megyünk? - Kérdeztem a két lányt,akik csak vállukat vonogatták. - Remek - forgattam meg a szemeimet.
-Szerintem inkább készülődjünk,nemsokára koncert - mondta Ellie az órára nézve.Miután segítettek kiválasztani,hogy mit vegyünk fel,ők is átmentek a saját szobájukba készülődni.Mikor a magassarkúmat húztam fel a lábamra,Fearne benyitott hozzám.
-Mi a baj? - Kérdeztem értetlenül,mert láttam,hogy nyomja valami.
-Szerinted gáz,hogy lefeküdtem valakivel? - Kérdezte idegesen.
-Ismerted,így nem hiszem - mondtam eltöprengve. - Miért? - Kérdeztem kíváncsian.
-Csak úgy - legyintett semmitmondóan,és együtt mentünk ki Camillehez,aki már teljes felszerelésben állt a nappali közepén,majd mindhárman elindultunk az aulába,ahol türelmetlenül várt ránk az öt fiú.Gúnyos mosollyal haladtam el Zayn párosa mellett,ahol a fiú egy lenéző pillantással ajándékozott meg.Liamen láttam,hogy mondana valamt,de találkozott a tekintete Danielle-ével,és inkább lenyelte.
-Indulás! - Kiáltotta el magát Harry és Louis,aminek örömét senki sem értett.Mire odaértünk a helyszínre,a rajongók őrjöngve várták a srácokat,akik önelégült mosoly kíséretében léptek fel a színpadra,és kezdetét vehette a konert.
-Hozzak valamit inni? - Kérdeztem a lányokat,akik gyorsan leadták a rendelésüket,és elindultam a stadion büféjébe. - Helló! - Köszöntem a pultosnak,akinek miután elmondtam,hogy mit kérek,kifizettem,majd visszamentem a lányokhoz.Unottan dobtam le magam a fotelba,mikor egyszer csak meghallottam Liam hangját,és nem,nem énekelt...
-Jó estét! - Köszöntötte a közönséget,mire azok hangosan sikítani kezdtek. - Szeretnék felhívni a színpadra egy olyan embert,aki jelen pillanatban a sírba kíván,de szeretém jóvá tenni valahogy - mondta bűnbánóan,és rámnézett. - Gwen gyere fel! - Szólt oda nekem,de mint aki ledermedt,úgy álltam ott.
-Gwen menj már! - Lökött meg mosolyogva Dani,mire megindultam a színpad felé,ahol Louis a kezembe nyomta a saját mikrofonját,a közönség pedig velőtrázó sikításba kezdett.Louisra egy megvető őillantást vetettem,amit nem értett.
-Öhm...,Sziasztok! - Intettem bénán,mikor meghallottam azt a ritmust,amit nagyon régen hallottam.A döbbenettől meg sem tudtam szólalni,de Liam elkezdett énekelni.A sokkből a hangulatom egy csapásként ment át dühbe,és izzó tekintettel néztem rá.
-You Wanna Know
How To Make Me Smile
Take Control
Own Me Just For The Night
And If I Share My Secret
You're Gonna Have To Keep It
Nobody Else Can See This ... - Énekeltem idegesen,de szerencsére a hangomból ez nem hallatszódott,viszont mikor a magasat kellett kiénekelni,akkor mindent kiadtam magamból. - Köszönöm ezt a szép estét,és érezzétek továbbra is jól magatokat - erőltettem magamra egy mosolyt,és visszanyomtam Louis kezébe a mikrofont,majd lementem a színpadról. - Kinek az ötlete volt? - Kérdeztem fújtatva,a két barátnőm pedig feszengve néztek engem,hogy mikor robbanok ki.
-Liamé - mondta egyszerűen Danielle,aztán értetlenül megkérdezte.: - Miért?
-Holnap találkozunk - köszöntem el ezzel a végszóval,és meg sem várva semmilyen reakciót,amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam a stadion hátsóbejáratán.Leintettem egy taxist,akinek lediktáltam a címet,és el is indult. - Danke schön /Köszönöm szépen/ - mondtam hálásan,és mikor a pénzt nyújtottam volna át,mosolyogva rázta meg a fejét,de borravalóval együtt letettem az ülésre,és besiettem a hotelba,ahol azonnal a szobába mentem,és mikor oda berontottam,sírva csúsztam le a fal mentén a földre.
-Gwen!Gwen kérlek nyisd ki! - Dübörgött az ajtón Cam és Fear,amit nehezen,de kinyitottam,és idegesen rontottak be.
-Jól vagy? - Kérdezte mellém guggolva Camille,de csak megráztam a fejemet.
-Mosd meg az arcod - mondta szomorú mosollyal az arcán,mire bólintottam egy halványat,és feltápászkodva a földről kimentem a fürdőbe,ahol hideg vízzel leöblítettem az arcomat.
-Hiányzik - suttogtam magam elé meredve,felidézve Alcide arcát magam elé.
-Nekünk is,hidd el - mondta Camille szomorúan.
-Ember,minden rendben? - Kérdezte Sam felvont szemöldökkel,de én csak megráztam a fejemet.
-Nincsen semmi sem rendben! - Fakadtam ki dühösen. - Semmi nincs róla!Aktái üresek,közösségi oldalakon sincs fent,ráadásul egy olyan ismerőssel sem találkoztam aki tudna róla valamit - hadartam idegesen.Nem tesz valami jót,ez az olasz temperamentum...
-Haver,tudom,de ez nem segít,ha görcsölsz - rázta meg a fejét,miközben a haja ide-oda rázkódott. - Szívesen megismertem volna - mondta vigyorogva.
-Nem nyúlhatsz hozzá - mondtam szigorúan,amin felnevetett.
-Eszembe sem jutott - tette fel védekezően maga elé a kezeit.Hirtelen megcsörrent a telefonja,ami azt jelezte,hogy itt az ideje menni.-Ne parázz,majd még látjuk egymást - adott pacsit,majd szomorúan nézett rám. - Ne görcsölj,mert akkor tényleg elveszíted - mondta már komolyan.Miután kilépett a szobámból,idegesen dobtam a falnak a papírokat,mire azok szétrepültek.Az iratok,amiket feleslegesen gyűjtöttem össze róla,semmit sem ér.Elővettem a gitáromat,amit még ő vett nekem,és elkezdtem pengetni azt a dalt,ami a kedvence,de jobb lenne,ha itt lenne velem,és hallaná újból,ahogyan én is hallhatnám a csilingelő nevetését...
-Szerintem inkább készülődjünk,nemsokára koncert - mondta Ellie az órára nézve.Miután segítettek kiválasztani,hogy mit vegyünk fel,ők is átmentek a saját szobájukba készülődni.Mikor a magassarkúmat húztam fel a lábamra,Fearne benyitott hozzám.
-Mi a baj? - Kérdeztem értetlenül,mert láttam,hogy nyomja valami.
-Szerinted gáz,hogy lefeküdtem valakivel? - Kérdezte idegesen.
-Ismerted,így nem hiszem - mondtam eltöprengve. - Miért? - Kérdeztem kíváncsian.
-Csak úgy - legyintett semmitmondóan,és együtt mentünk ki Camillehez,aki már teljes felszerelésben állt a nappali közepén,majd mindhárman elindultunk az aulába,ahol türelmetlenül várt ránk az öt fiú.Gúnyos mosollyal haladtam el Zayn párosa mellett,ahol a fiú egy lenéző pillantással ajándékozott meg.Liamen láttam,hogy mondana valamt,de találkozott a tekintete Danielle-ével,és inkább lenyelte.
-Indulás! - Kiáltotta el magát Harry és Louis,aminek örömét senki sem értett.Mire odaértünk a helyszínre,a rajongók őrjöngve várták a srácokat,akik önelégült mosoly kíséretében léptek fel a színpadra,és kezdetét vehette a konert.
-Hozzak valamit inni? - Kérdeztem a lányokat,akik gyorsan leadták a rendelésüket,és elindultam a stadion büféjébe. - Helló! - Köszöntem a pultosnak,akinek miután elmondtam,hogy mit kérek,kifizettem,majd visszamentem a lányokhoz.Unottan dobtam le magam a fotelba,mikor egyszer csak meghallottam Liam hangját,és nem,nem énekelt...
-Jó estét! - Köszöntötte a közönséget,mire azok hangosan sikítani kezdtek. - Szeretnék felhívni a színpadra egy olyan embert,aki jelen pillanatban a sírba kíván,de szeretém jóvá tenni valahogy - mondta bűnbánóan,és rámnézett. - Gwen gyere fel! - Szólt oda nekem,de mint aki ledermedt,úgy álltam ott.
-Gwen menj már! - Lökött meg mosolyogva Dani,mire megindultam a színpad felé,ahol Louis a kezembe nyomta a saját mikrofonját,a közönség pedig velőtrázó sikításba kezdett.Louisra egy megvető őillantást vetettem,amit nem értett.
-Öhm...,Sziasztok! - Intettem bénán,mikor meghallottam azt a ritmust,amit nagyon régen hallottam.A döbbenettől meg sem tudtam szólalni,de Liam elkezdett énekelni.A sokkből a hangulatom egy csapásként ment át dühbe,és izzó tekintettel néztem rá.
-You Wanna Know
How To Make Me Smile
Take Control
Own Me Just For The Night
And If I Share My Secret
You're Gonna Have To Keep It
Nobody Else Can See This ... - Énekeltem idegesen,de szerencsére a hangomból ez nem hallatszódott,viszont mikor a magasat kellett kiénekelni,akkor mindent kiadtam magamból. - Köszönöm ezt a szép estét,és érezzétek továbbra is jól magatokat - erőltettem magamra egy mosolyt,és visszanyomtam Louis kezébe a mikrofont,majd lementem a színpadról. - Kinek az ötlete volt? - Kérdeztem fújtatva,a két barátnőm pedig feszengve néztek engem,hogy mikor robbanok ki.
-Liamé - mondta egyszerűen Danielle,aztán értetlenül megkérdezte.: - Miért?
-Holnap találkozunk - köszöntem el ezzel a végszóval,és meg sem várva semmilyen reakciót,amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam a stadion hátsóbejáratán.Leintettem egy taxist,akinek lediktáltam a címet,és el is indult. - Danke schön /Köszönöm szépen/ - mondtam hálásan,és mikor a pénzt nyújtottam volna át,mosolyogva rázta meg a fejét,de borravalóval együtt letettem az ülésre,és besiettem a hotelba,ahol azonnal a szobába mentem,és mikor oda berontottam,sírva csúsztam le a fal mentén a földre.
-Gwen!Gwen kérlek nyisd ki! - Dübörgött az ajtón Cam és Fear,amit nehezen,de kinyitottam,és idegesen rontottak be.
-Jól vagy? - Kérdezte mellém guggolva Camille,de csak megráztam a fejemet.
-Mosd meg az arcod - mondta szomorú mosollyal az arcán,mire bólintottam egy halványat,és feltápászkodva a földről kimentem a fürdőbe,ahol hideg vízzel leöblítettem az arcomat.
-Hiányzik - suttogtam magam elé meredve,felidézve Alcide arcát magam elé.
-Nekünk is,hidd el - mondta Camille szomorúan.
*Ismeretlen szemszöge*
-Ember,minden rendben? - Kérdezte Sam felvont szemöldökkel,de én csak megráztam a fejemet.
-Nincsen semmi sem rendben! - Fakadtam ki dühösen. - Semmi nincs róla!Aktái üresek,közösségi oldalakon sincs fent,ráadásul egy olyan ismerőssel sem találkoztam aki tudna róla valamit - hadartam idegesen.Nem tesz valami jót,ez az olasz temperamentum...
-Haver,tudom,de ez nem segít,ha görcsölsz - rázta meg a fejét,miközben a haja ide-oda rázkódott. - Szívesen megismertem volna - mondta vigyorogva.
-Nem nyúlhatsz hozzá - mondtam szigorúan,amin felnevetett.
-Eszembe sem jutott - tette fel védekezően maga elé a kezeit.Hirtelen megcsörrent a telefonja,ami azt jelezte,hogy itt az ideje menni.-Ne parázz,majd még látjuk egymást - adott pacsit,majd szomorúan nézett rám. - Ne görcsölj,mert akkor tényleg elveszíted - mondta már komolyan.Miután kilépett a szobámból,idegesen dobtam a falnak a papírokat,mire azok szétrepültek.Az iratok,amiket feleslegesen gyűjtöttem össze róla,semmit sem ér.Elővettem a gitáromat,amit még ő vett nekem,és elkezdtem pengetni azt a dalt,ami a kedvence,de jobb lenne,ha itt lenne velem,és hallaná újból,ahogyan én is hallhatnám a csilingelő nevetését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése