2013. május 15., szerda

16.fejezet: Igaz vagy sem?

Helló-belló!

Bejelenteni valóm van *dobpergés* 3 hónapos elmúlt a blog!!:)) Köszönöm nektek a több mint 3000-es nézettséget!Nagyon sokat jelent nekem!:)
És itt van a 16.fejezet!!! Bocsánat,de nagyon örülök neki,hogy ezzel végeztem.:)Mármint olyan nagy gondom nem volt vele,csak a 'fordulatot' kicsit nehezen írtam meg,de végül sikerült!:D
A fejezettel kapcsolatban csak annyit,hogy kiderül egy-két dolog,és ...,majd meglátjátok.;)
Remélem tetszeni fog nektek!:)

U.I.: Az előző részhez csak egy darab komment jött,és mivel úgy döntöttem,hogy muszáj egy új rész a 3 hónap alkalmával,így kitettem ezt,de egy valamire azért szeretnélek kérni titeket!
Kommenteljetek légyszíves!Nagyon örülök a 14(!!) rendszeres olvasónak,viszont ha kapnék kommenteket,azok nagyon jól esnének,mert így rájönnék,hogy mi jó a blogban,és mi nem.
Tehát a végén legalább 4-5 komment jöjjön!:'(
xx Vicky 




-Ne mozogj már! - szólt rám Camille,mikor már a hajamat csinálta.Na igen,civakodások árán,hajlandó voltam arra,hogy begöndörítsék a hajamat. - Készen is vagy - mondta Cam megadóan,mire én felpattantam a székről,és a cipőmet húztam fel a lábamra.
-Hova sietsz ennyire? - Kérdezte Fearne összeráncolt homlokkal.
-Ennek két oka van - kezdtem bele komolyan. - Az egyik az,hogy baromira éhes vagyok.A másik ok,pedig az,hogy hamarabb túl akarok esni az egészen - mondtam hadarva,és kilökdöstem őket az ajtón,majd leindultunk az aulába,ahol senki sem volt ott.Ránéztem a telefonom kijelzőjére,ami háromnegyed hatot mutatott.Morogva ültem le az egyik fotelba,és kezdtem el nyomkodni a telefonomat.
-Gwen - bökte meg a vállamat Fearne,mire felkaptam a fejemet,de amint megláttam a srácokat,csak rosszabb lett a kedvem.Sóhajtva tápászkodtam fel a kényelmes fotelből,és igazítottam meg a ruhámat.Amikor a többiek hozzánk értek,Liam mosolyogva nézett végig rajtam,de ahogyan meglátta a szúrós tekintetemet,mosolya lehervadt az arcáról,és értetlenül fürkészte az arcomat. - Indulunk,vagy először éhen halunk? - Kérdezte cinikusan Fear.
-Örülj,hogy meghívtunk - morogta idegesen neki Harry,mire Fearne felvont szemöldökkel meredt a göndörkére.
-Most hogy így mondod,semmi kedvem nincs,egy ilyen unalmas bandával,egy puccos étterembe menni - mondta lealázóan a barna hajú,amit a többiek elkerekedett szemekkel figyeltek.Fearne hátat fordítva nekünk elindult volna vissza,de Cam és én visszarántottuk a kezénél fogva. - Mi van? - Kérdezte értetlenül.
-Nem hagysz minket itt ezekkel - mondta fújtatva Camille,miközben a fiúkra mutogatott.
-Rendben - fújta ki a levegőjét,majd hozzátette: -,de még egy beszólás,és máshol eszek - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Jó - fújtattunk Cammel,aztán elindultunk az étterem felé.
-Cam! - Szóltam a barátnőmnek,aki valamin elmerengett.Hangomra felkapta a fejét,és kíváncsian nézett rám. - Hogy van svédül,hogy szeretlek? - Kérdeztem értetlenül,amin elmosolyodott.
-Kärlek - mondta kuncogva,amit a többiek érdeklődő tekintettel néztek.
-Honnan tudsz svédül? - Kérdezte Niall Camet,aki komoran nézett a fiúra.
-Mert az az anyanyelvem - mondta egyértelműen,aztán újra rám emelte a tekintetét. - Miért érdekelt? - Kérdezte kedvesen.
-Mert nem tudtam,hogy hogy van - mondtam nevetve,amin mindketten felnevettek.Nevetésünket az zavarta meg,hogy a fiúk 'lefékeztek' egy étterem előtt,ami hihetetlenül drága lehetett,elnézve a külsejét.Fejcsóválva mentem be az étterembe,ahol tányérok csörömpölése,és a vendégek párbeszéde összefolyt.
-Jó napot,mit hozhatok? - Toppant hozzánk egy középkorú pincér,aki folyékonyan beszélte az angolt.Gyorsan mindenki leadta a rendelését,aztán már ott sem volt a férfi.
-Amúgy kire várunk? - Kérdeztem a fiúkat,akik feszülten ültek a széken.
-A menedzserünk ma eljön,hogy megnézhesse,hogy kik is vagytok,mert még nem látott titeket - magyarázta Louis,mire csak egy keserű mosolyt kapott tőlem válaszul.Mikor megérkezett az étel,akkor lépett hozzánk egy harmincas éveiben járó férfi,aki Liam mellé ült le.
-Paul Higgins - mosolygott ránk kedvesen.
-Gwendolyn Crine - mondtam féloldalas mosollyal az arcomon,mire Liam félrenyelte a falatot,amit éppen akkor kapott be. - Fulladj meg - motyogtam az orrom alatt,amin Fearne felnevetett,ahogyan Camille is,de ő a szája elé tette a kezét.
-Camille Gray - vigyorgott mint a vadalma a mellettem ülő lány,aztán Niallra nézett,és hozzátette: -,Svédországból - mondta gúnyosan,és ette tovább a rendelését.
-Fearne Wright - biccentett a jobb oldalamon evő lány.
-Wright? - Kérdezett vissza Paul.
-Ja - mondta szemforgatva Fearne. - Svájc - egészítette ki a mondatát.
-És Gwen,hogy hogy nem Payne?Miért pont Crine? - Kérdezte érdeklődve Paul.
-Mert a Payne név,az nem rám illik.Nem vagyok olyan hazug,és undorító mocsok,mint azok - mondtam őszintén,amin Liam lefehéredett. - A Crine anyám által van,és francia név - vontam vállat.
-Értem - mondta Paul kínosan mosolyogva. - Eddig tetszik a turné? - Próbált beszélgetni velem.
-Nem különösebben - mondtam egyszerűen. - Sok helyen jártam már,és ahol eddig voltunk,azokat a helyeket már láttam - mosolyodtam el szélesen.A továbbiakban,unalmas dolgokról beszélgettek,amikbe mi nem tudtunk belefolyni.Hálát adtam az égieknek,mikor vége lett az egésznek.Búcsúzkodások után,kérdőn néztem a lányokra.
-Bemutattatok a menedzsereteknek meg minden.Most viszont elárulná valamelyikőtök,hogy merre van itt egy jó pizzázó? - Kérdezte Fearne nyűgösen.
-Pár utcányira van egy jó - mondta Zayn. - Mert? - Kérdezte,miközben barátnőjét ölelte magához.
-Azt ne mondjátok,hogy ilyen kajával jól laktatok - esett le Camille álla,én pedig magamban számolta,hogy mennyi idő az út.
-Ha most visszamegyünk,és gyorsan átöltözünk,akkor eltudjuk még érni a pizzázót - mondtam Fearnak,aki határozottan bólintott egyet. - Nyomás - mondtam nekik,de mielőtt elindulhattunk volna vissza,Liam ránk szólt.
-Állj!Ti sem gondoltátok komolyan!Az én felelősségem vagytok mindannyian! - Háborodott fel pillanatok alatt.
-Elhiszed,hogy nem érdekel? - Kérdeztem vissza. - Ha akarsz jössz,ha nem akkor nem - mondtam egyszerűen. - El kéne indulni,mert nem fogunk visszaérni - sürgettem a lányokat,akik hálásan néztek rám.Tehát,visszamentünk a hotelba,egy rakás duzzogó fiúval,és két boldog lánnyal.Amint visszaértünk a szállodába,átöltöztünk egy lazább szerelésbe,és mehettünk a pizzériába...,öt fiúval,és két lánnyal. - Ti meg mi a jó eget kerestek itt? - Kérdeztem hüledezve a srácokat,akik kényelmesebb öltözékbe,és mosolyogva figyeltek minket.
-Azt mondtad,ha akarunk jöjjünk,ha nem akkor nem - idézte a szavaimat Liam,én meg morogva trappoltam ki az épületből egyenesen a pizzázó felé tartottam,nyomomban a két lánnyal és a többiekkel...Ahogyan átléptük az ajtót,sietős léptekkel mentem oda az egyik asztalho,ahol amint leültem,még hét ember is leült.Fearne elégedett vigyorral az arcán tért vissza hozzánk,miután leadta a rendelést,de ahogyan meglátta a dalospacsirtákat az asztalnál,mosolya lefagyott az arcáról,és leült mellém.
-Ennyit megbírtok enni? - Kérdezte döbbenten Harry,amint meglátta a rendelt ételmennyiséget,ami felért Amerika egyhavi élelem ellátásának.
-Persze - mondta egyszerűen Camille,és nekilátott a legnagyobb szeletnek.Igazából evésem közben Liamen járt az eszem,hogy igaz-e vagy sem...
-Mindjárt jövök,csak kimegyek a mosdóba - álltam fel a helyemről,és már ott sem voltam.Kiérve a vécébe,megtámaszkodtam a mosdókagylón és úgy néztem a tükörbe.
-Elárulnád végre? - Kérdezte mögülem egy hang,mire megfordultam,és Danielle-el találtam szemben magam.
-Micsodát? - Játszottam a hülyét.
-Tudod te azt jól - mondta komolyan. - Mi bajod van mindenkivel? - Kérdezte komoran.
-Igaz az,hogy csak azért álltok velem szóba,mert Liam megkért rá?Vagy az,hogy Liam csak azért próbál kedves lenni velem,mert így könnyebb dolga van velem? - Tértem a lényegre,mire ő elfehéredett.
-Honnan veszed ezeket? - Döbbent le totálisan. - Egyátalán kitől hallottad ezeket? - Kérdezte fejét megrázva,hogy észhez térjen.
-Az mindegy - legyintettem. - Igaz,vagy sem? - Kérdeztem idegesen,és mivel nem válaszolt,ezért újból megkérdeztem. - Nem kérdezem meg harmadjára is!Igaz,vagy sem?! - Kérdeztem kiakadva a lányt.
-Igaz - suttogta lesütött szemekkel,én pedig idegesen túrtam bele a hajamba. - Gwen,ez ... - kezdett volna újabb magyarázkodásba,de félbeszakítottam.
-Nem érdekel! - Emeltem fel a hangomat,és kimentem a mosdóból,egyenesen a fiúkhoz,ahol mindenki el volt foglalva valamivel,ezért Liam elé léptem,és meglendítve a jobb kezemet,ami egy hangos csattanással landolt az arcán,adtam neki egy pofont. - Gyűlöllek! - Mondtam megemelve a hangomat,és minden szó nélkül kimentem az ételbárból.
-Gwendolyn Payne! - Kiáltott utánam egy hang,amire megfordultam és az öt jómadárral találtam szembe magam és a két lánnyal akik a tekintetemet kerülték,míg a két barátnőm mellettem állt meg. - Mégis mi a francot képzelsz magadról?! - Kelt ki magából Liam,és hirtelen elkezdett dörögni az ég,aztán mintha dézsából öntötték volna a vizet,úgy kezdett el esni az eső.
-Nekem te csak ne emelgesd a hangodat! - Kezdtem el kiabálni vele. - Méghogy én mit képzelek magamról?Kettőnk közül te voltál az,aki a szemembe hazudott! - Dühöngtem,de látva értetlen tekintetét magyarázni kezdtem. - Azt hitted,hogy nem jövök rá?!Nem jövök rá,hogy mindenkit megkértél arra,hogy normális legyen velem!Szerinted ez a megoldás?Hogy így könnyebb lesz velem a dolgod?!Tényleg ennyire hülyének nézel engem?! - Csattantam fel újból,mire ő hullasápadt arccal meredt rám.
-Honnan...Honnan tudod? - Kérdezte dadogva.
-Az mindegy - mondtam mérgesen,ezzel megvédve Perriet,majd a többi fiúhoz fordultam. - Louis,te akartál barátságot? - Néztem rá lesajnálóan,amire neki a reakciója csak a szemlesütés volt. - Harry,még te mondod,hogy benned megbízhatok? - Kérdeztem a göndör hajút,aki csak szomorúan hajtotta le a fejét. - Niall,te pedig már majdnem a barátom lettél,erre ezzel elrontod - mondtam neki undorodva,Zaynnek csak egy elégedett vigyor terült szét az arcán,amit inkább szóra sem méltattam. - Dan,és El.Azt hittem barátok vagyunk - mondtam csalódottan,aztán újra a bátyámra néztem,aki még mindig döbbenten nézett rám. - De az egész közül te vagy a legszánalmasabb!Te szeretnél testvér lenni?!Inkább próbálj meg ember ként élni,aztán talán beszélhetünk! - Kiabáltam Liammel,aki nagyot nyelve nézett mélyen a szemembe.Válaszukat meg sem várva,hátat fordítottam nekik,és el is indultam volna,ha nem jut eszembe valami. - Ja,és még valami - fordultam vissza Liamhez. - Nem vagyok,és soha a büdös életbe nem leszek Payne,ezt jegyezd meg - mondtam komolyan,és a zuhogó esőben elindultam valamerre.Fearne és Cam,tudják,hogy ilyenkor jobb ha békén hagynak.A sötét utcákon sétálva azon gondolkoztam,hogy hová menjek.Hotelba nem akartam visszamenni,és egy másik szállodára meg nem lenne pénzem.Tanácstalanul sétáltam Zürich utcáin,míg nem jutott eszembe,egy régi ismerős.Gyorsan előkaptam a telefonomat,és beálltam az egyik kapu alá,és kikerestem a névjegyzékből azt a nevet,ami kellett nekem.Remegő ujjakkal nyomtam rá a 'hívás' gombra.Három csöngés után felvette a telefont,és beleszólt.
-Haló? - Szólalt meg egy rekedtes,álmos hang,amin halványan elmosolyodtam.
-Én is örülök,hogy hallom a hangodat Austin - mondtam széles mosollyal az arcomon,mire egy hangos puffanás hallatszódott a vonal másik végéről. - Minden rendben? - Kérdeztem értetlenül.
-Gwen?Jó ég!De régen hallottam a hangodat! - Örült meg,és már sokkal éberebb volt a hangja. - Mit szeretnél? - Kérdezte kedvesen.
-Te Zürichben laksz,igaz? - Kérdeztem bizonytalanul.
-Igen.Mert? - Kérdezett vissza értetlenül.
-Mert itt vagyok,és nincsen pénzem másik szállodára - motyogtam kínosan,és éreztem,hogy az arcom lángba borul.
-Hol vagy? - Kérdezte komolyan,és hallottam,hogy zörög valami a háttérben.Kérdésére felnéztem a táblára.
-Gelbe Shale Straße-n - mondtam vacogva,mert majd' megfagytam,olyan hideg lett.
-Tíz perc,és ott vagyok!El ne mozdulj onnan - mondta komolyan,aztán rámcsapta a telefont.Dideregve álltam a sötét kapualjban,amikor is hirtelen lefékezett előttem egy fekete Range Rover,aminek lehúzódott az ablaka,és egy mosolygós fej bukkant elő. - Szállj be - mondta Austin kuncogva,amit nekem nem kellett kétszer mondani,mert olyan sebességgel ültem be az anyóülésre,amit talán egy versenyfutó is megirigyelt volna. - Mióta vagy itt? - Kérdezte már komolyabban,de szemeivel az utat nézte.
-Ma jöttünk,ha így kérdezted - mondtam értetlenül,amin felnevetett.
-Úgy értem mióta fagyoskodsz itt? - Kérdezte egyértelműbben.
-Fél órája - legyintettem lazán,mintha meg sem kottyanna,és hirtelen leállt a motor,én pedig a házra szegeztem a tekintetemet. - Kiraboltál egy bankot? - Kérdeztem felvont szemöldökkel a volán mögött ülő fiút,aki a kérdésem hallatán hangosan elnevette magát.
-Az évek során összejött a pénz,és megtudtam venni - vonta meg a vállát,miközben a pulóverét vette le,ami alatt semmi sem volt.
-Mit csinálsz? - Kérdeztem értetlenül.
-Vedd fel!Neked nagyobb szükséged van rá - mosolyodott el,de mielőtt ellenkezhettem volna,kipattant a kocsiból,és átjött az én oldalamra,aminek az ajtaját kinyitotta,és csurom vizesen nézett rám.
-Biztos,hogy ...? - Mutattam a pulóverére,de szúrós tekintetét látva inkább magamra kaptam a meleg darabot,és kiszálltam a kocsiból,majd befutottunk a ház ajtajáig,ahol Austin elkezdett babrálni valamit a kulccsal.Amint megtalálta a megfelelőt,kinyitotta az ajtót,és felkapcsolta a villanyt.
-Bocsi a rendetlenségért,de nem vártam vendéget - mondta kínosan nevetve,miközben a cipőjét rúgta le magáról.Mosolyogva ráztam meg a fejemet,és kezdtem el vizslatni a falon függő képeket,ahol az egyiknék megakadt a tekintetem.
-Még megvan? - Kérdeztem csillogó szemekkel a fiút,miközben az egyik olyan képre mutogattam,amin én,Austin,Camille,és Fear van rajta.A kép akkor készült,mikor New Yorkból eljöttünk,és itt,Hamburgban találkoztunk egymással.Austin volt az,aki akkor segített lakást szerezni nekünk,aztán egyre többet lógtunk együtt,míg nem lettünk barátok.
-Meg - bólintott büszkén. - Itt mosolygott először bele a kamerába Fearne - tűnődött el,amin felnevettem.
-Gonosz - kuncogtam.
-Ettél valamit? - kérdezte aggódva,de bólintásomat látva,megynugodott. - Mit is keresel te itt? - Jutott eszébe hirtelen a legfontosabb kérdés,amiért itt kötöttem ki.Sóhajtva kezdtem el neki mesélni az egészet,mire neki a reakciója egy hangos morgás volt,és idegesen ütött bele ököllel az asztallapba,ami enyhén megrepedt. - Ha meglátom azt a rohadékot,én ... - kezdett bele a szidásába,de gyorsan félbeszakítottam.
-Nem csinálsz semmit,mert én már lerendeztem - fejeztem be a mondatát,amin halványan elmosolyodott.
-Csak féltelek - mondta komolyan a szemembe nézve.
-Hol aludhatok? - Kérdeztem témát váltva.
-Én a kanapén,te az ágyamban - mondta szigorúan.
-Vagy fordítva - próbálkoztam,de látva az arcát,nem nagyon fog menni... - És mi lenne,ha együtt aludnánk? - Kérdeztem tőle,mire értetlenül nézett rám. - Nem úgy értem - forgattam meg a szemeimet. - Tudom milyen kényelmetlen tud lenni a kanapé,és mivel nem akarod,hogy ott aludjak,és én sem,hogy te aludj ott,így aludhatnánk együtt - vázoltam az ötletemet.
-Rendben - mosolygott idiótán.Miután adott egy pólót,elmentem lefürödni,és mikor visszamentem,akkor az alvó Austin látványa fogadott.Mosolyogva terítettem rá a takarót,és bemásztam mellé,majd szorosan hozzábújtam,mikor meghallottam az ég dörgését...

1 megjegyzés:

  1. Szia megint! Egy újabb eszméletlen jóra sikeredett részt hoztál, siess!
    Emma:3

    VálaszTörlés