Hellóka!
Lenne két bejelenteni valóm...
- Nagyon szépen köszönöm a 14(!!!) rendszeres olvasót,a 3075 oldalmegtekintést,az előző részhez a kettő kommentet,és a két cserét!:)
- Mivel úgytűnik egyre több szabadidőm lesz,ezért több résszel tudok jelentkezni,de ez csakis tőletek függ...;)
xxVicky
Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet,és szembe találtam magam,a békésen szuszogó Liammel.Ásítva néztem az éjjeli szekrényen levő órára,ami fél tizenkettőt mutatott.Szinte villámként pattantam ki az ágyból,és indultam ki a szobából,majd egy utolsó pillantást vetve az alvó bátyámra,kislisszoltam a helyiségből,aztán elindultam a sajátom felé.Amikor beértem,gyorsan kikapkodtam a bőrödömből néhány ruhadarabot.A cipőmet a kezembe felkaptam,és úgy indultam el a lift felé.Beszállva a felvonóba,azon gondolkoztam,hogy hol lehetnek a lányok,hiszen egyikőjük sem volt a 'rezidencián'... Álmélkodásomból a lift hangja zökkentett ki,mikor kinyílt előttem az ajtó,sebes léptekkel indultam el,arra a helyre,ahová minden év,ezen napján ellátogatok.
-Á,Gwendolyn! - Hallottam meg egy jól ismert,idős hangot,amit a virág árushoz tudtam kötni.
-Jó napot,Natasha! - Köszöntem vissza mosolyogva az öreg hölgynek,akit már régóta ismerek. - Egy szál fehér rózsa lesz - mondtam neki.
-Már vártam,hogy mikor jössz - mondta szemforgatva,miközben a virágot nyújtotta át.Miután kifizettem,megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt,mikor láttam,hogy nincsenek sokan.Átlépve a hatalmas,fekete vas kaput,elkapott az az érzés,amit annyira utálok...,a szomorúság.A leghátsó sornál megálltam,és leültem a szürke,parcella elé.A régi emlékek,szinte vulkán ként tört fel belőlem...
2008.február 07.
Mosolyogva léptem be Alcide-al,a házba,ahol anya várt minket.
-Szia anya! - Kiáltottunk be a konyhába,miközben az iskola táskánkat dobtuk le a kanapéra.
-Sziasztok! - Hallottuk meg tompított hangját,mivel vacsorát készített nekünk. - Milyen volt a napotok? - Kérdezte kedvesen.
-Unalmas - válaszoltuk egyszerre,majd unottan hozzá tettem: - Két óráról elkértek engem,mivel a kórusban benne vagyok.
-Az jó!Régen én is benne voltam - mondta büszkén,mire mi az öcsémmel mosolyogva néztünk össze. - Kinyitná valamelyikőtök? - Nézett ránk segítségkérően,miután megszólalt a csengő.Alcide gyorsan rázni kezdte a fejét,így maradtam én.Sóhajtva tápászkodtam fel a székről,és indultam el az ajtó irányába.
-Jó napot,Mr. Great! - Köszöntöttem a postásnak mosolyogva,aki amint meglátott,elnevette magát.
-Szia,Gwen - mondta a maga dörmögős hangján,és egy levelet nyújtott át nekem. - A hadseregtől jött,ahogyan elnézem - bökött a borítékra,amin valóban az a hely volt megadva,ahol David jelenleg most szolgál. - Üdvözlöm anyukádat - szólt vissza az utcáról,és már el is tűnt.Fejemet rázva csuktam be magam mögött az ajtót,és mentem vissza a konyhába.
-Ki volt az? - Kérdezte anya kíváncsian,majd felmutattam a kezemben levő papírt,mire ő lerakta a kezéből a fakanalat. - Mit írt? - Kérdezte fürkésző tekintettel.
-Nem tudom,mert most hoztam be - mondtam az egyértemű választ adva,amin mindannyian felnevettünk.Szó nélkül felbontottam a levelet,amit magamban el is kezdtem olvasni.
Sajnálattal értesítjük Önöket,hogy a hadseregben szolgált,David Lewis Crine a háború során,leszerelése előtt elhunyt.
Ezt a pár sort olvasva,könny szökött a szemeimbe,és kiesett a lap a kezemből.Anya értetlenül vette fel a földről a papírt,majd miután ő is elolvasta,szájához kapott,és halkan elkezdett sírni.Alcide összeráncolt homlokkal nézett minket,de pillanatok alatt elsápadt,gondolom rájött,hogy mi történt.Zokogva húztam magamhoz az öcsémet,aki nehezen kapkodta a levegőt a sírástól...
Gyorsan megráztam a fejemet,ezeket kiverve a fejemből,majd a kőre néztem. - Szia David!Régen találkoztunk - mondtam halványan mosolyogva a velem szemben levő sírkőnek,de éreztem,hogy elkap a síró görcs. - Tudod,sok minden történt,az elmúlt időszakban - kezdtem neki a mesélésnek,mintha tényleg itt lenne. - Találkoztam az apámmal,akit te annyira utálsz,aztán találkoztam Liammel - mondtam halkan felnevetve. - Nagyon hiányzol nekem - mondtam suttogva,és éreztem,hogy szememet elhagyja egy könnycsepp. - Öt éve,hogy nem vagy itt velem,pedig nagyon nagy szükségem lenne rád - mondtam már-már sírva. - Tudom,nem vagy büszke rám,hiszen látsz engem fentről,de ígérem,mindent rendbe hozok,amint lehet,és ahogyan tudom - ígérgettem. - Szeretlek - mondtam suttogva,aztán felálltam,óvatosan ráhelyeztem a sírra a rózsát,és elindultam kifele,de előtte visszanéztem magam mögé,és magam előtt látva Davidet,szomorúan hajtottam le a fejemet,és mentem ki a temetőből.Amikor a hotel elé értem,nagyot nyelve mentem be az épületbe,ami már kezdett életre kelni.Szipogva battyogtam a lift felé,amibe mikor beszálltam,elkapott a sírhatnék.Zokogva dőltem neki a falnak,míg meg nem szólalt a kis csilingelő hang,ami a megérkezést jelezte.Kiszálltam a liftből,és benyitottam a szobába,ahol a két lány tévét nézett,viszont amint megláttak,mindketten felpattantak a kanapéról,és szorosan megöleltek.
-Minden oké? - Nézett rám fürkészve Cam,mire halványan bólintottam.
-Pocsékul nézel ki - állapította meg a kinézetemet Fear,amin felnevettem.
-Kösz - mondtam kuncogva. - Hánykor lesz a koncert? - kérdeztem felvont szemöldökkel,mikor már nagyjából lenyugodtam.
-Hétkor,addig még van hat óránk - mondta égnek emelve takintetét Camille,aztán felcsillant a szeme. - Mi lenne,ha Danielle-el és Eleanorral elmennénk fodrászhoz? - Kérdezte tőlünk,mire mi Fearneval fájdalmasan egymásra néztünk,aztán bólintottunk.
-Rendben,de előtte átöltözök,ha nem baj - mutattam magamra,aztán bementem a szobámba,ahol 'átvedlettem' egy normális ruhába. - Mehetünk - mondtam sóhajtva,mikor kiértem hozzájuk.Cam és Fear elnevették magukat a szerelésem láttán,aztán elindulhattunk a maradék két lányt 'elkérni'.Amikor Liam szobaajtaja elé értünk,benyitottam,és mikor átléptem a küszöböt,tiszta őrültek háza fogadott.Liam idegesen meredt a telefonjára,mintha hívást várna,Danielle éppen valamit mormolt neki.Niall szokásához híven evett,míg Zayn ölében Perrie ült,aki éppen valami 'marhára érdekes' történetet mesélt a barátjának,bár látva a fiú tekintetét,nem nagyon köthette le...Harry és Louis valamin hangosan nevettek,Eleanort pedig nem láttuk...Érkezésünkre sem kapták ránk a fejüket,ezért a számhoz emeltem a mutató és a hüvelyk ujjamat,majd hangosan fütyültem egyet,mire mindenki felfigyelt.
-Gwendolyn! - Kiáltott fel megkönnyebbülten Dan,kiáltására Liam felkapta a fejét,és idegesen állt fel mellőle.
-Te mégis hol voltál?!Minek neked telefon,ha fel sem veszed?! - Kérdezte kiakadva,mikor elém állt.
-Valahol.Nincsen semmi okod aggódni - ráztam meg a fejemet.
-De igenis van,mert a húgom vagy! - Kelt ki magából idegesen.
-Liam,lassan húsz vagyok,tehát csak pár hónappal vagy idősebb nálam!Nem kell féltened - ráztam meg a fejemet mérgesen.
-Miért jöttetek? - Kérdezte Louis mosolyogva.
-El hol van? - Nézett körbe értetlenül Fearne,figyelmen kívül hagyva Lou kérdését.
-Itt vagyok! - Hallottuk meg magunk mögött az említett személy hangját,aki éppen a fülbevalóját tette be a fülébe. - Mit kerestek itt? - Kérdezte ő is vigyorogva.Kérdésére mindhárman összenéztünk,hogy mit mondjunk a többiek előtt,mivel nem szeretnénk,ha Perrie is jönne...
-Ja,igen!A múltkor fogadtunk,hogy nem bírunk megenni egy extra nagy hamburgert,és elvesztettük a fogadást,ezért jövünk nekik egyel - hadarta el Danielle,mire mi hálásan néztünk rá.
-Rendben,de hétre érjetek haza! - mondta a bátyám szigorúan,szemeivel közben engem vizslatott.Gyorsan kisiettünk a szobából,és beszálltunk a liftbe,ahol a két lány válaszunkat várva néztek ránk.
-Szóval? - Kérdezte Ellie.
-Fodrászhoz megyünk - sóhajtottam unottan,mire a két lány arcán széles mosoly terült el.Morogva szálltam ki a felvonóból,és onnan mentünk a hajszobrászhoz.Mikor odaértünk,Danielle és Eleanor régi barátként köszöntötta,a számunkra még ismeretlen embert.Miután bemutatott minket a két lány,neki is látott az 'átalakításunknak'.
-Te milyenre gondoltál kincsem? - Kérdezte kedvesen a középkorú nő.
-Mindegy,de ne legyen kopasz - mondtam szemforgatva,amin hangosan felnevetett.
-Akkor bízd rám magad - kacsintott rám a tükörből,és neki is látott a hajam kezelésének.
-Úristen - nyögtem ki nehezen,mikor megláttam magam a tükörbe,ahonnan egy másik lány köszönt vissza rám.A hajam fentről lefele világosodott,ami annyit jelent,hogy a fejem teteje sötétbarna,az alja pedig világosbarnába ment át. - Én... - kerestem a szavakat. - Nagyon szépen köszönöm - mondtam még mindig döbbenten.
-Remélem tetszik - fürkészte az arcomat.
-Nagyon,csak...,nem gondoltam volna,hogy jól fog állni - vallottam be mosolyogva,amin ő is szélesen elvigyorodott.
-Harper nagyon köszönjük a segítséget,de mostmár mennünk kell - mondta sajnálkozva El,aztán visszamentünk a hotelba,ahol különváltak az útjaink.Ahogyan a bőröndömhöz léptem,számat rágcsálva gondolkoztam,azon,hogy mit is vegyek fel.Kis hezitálás után,kikaptam egy olyan szettet,amit jónak tartottam,és elkezdtem készülődni.
-Gwen!Készen vagy már?! - Kiabált a szobám ajtaja előtt Fear,mikor a sminknél tartottam.Sóhajtva tettem le az ecsetet,és mentem ki a lányokhoz,akik az érkezésemre,tátott szájjal reagáltak. - Ha Liam nem folyt meg,akkor soha - mondta határozottan Fearne,amin elnevettem magam.
-Menjünk,mert még lekéssük - terelt ki minket Camille.Kivételesen most a lépcsőt választottuk,és mikor leértünk,a többiek idegesen kapták ránk a fejüket,de miután végig mértek minket,leesett állal bámultak minket.
-Te ... - kezdett volna bele Liam a szidásába,de annyira le volt sokkolva,hogy nem tudta mit is mondjon. - Ezt majd koncert után megbeszéljük - motyogta nekem,mire bólintottam egy aprót.Az út része csendesen telt el,majd mikor megérkeztünk az arénába,kiszálltunk a kocsiból,és a hátsó bejáraton bementünk.Mikor a srácok eltűntek az öltözőkben,lehuppantam hófehér kanapéra,és a telefonomat kezdtem el nyomkodni,míg nem ült le mellém valaki.
-Mit akarsz? - Kérdeztem fel sem nézve a telefonomból.
-Beszélni szeretnék veled - mondta komolyan Louis,ami már kezdett érdekelni,így a zsebembe süllyesztettem a készüléket.
-Tényleg?Talán San Franciso-ban majd beszélhetünk - mondtam gúnyosan.
-Gwen,én tényleg sajnálom,hogy azt mondtam,de akkor azt láttam jónak.Tudod,először azt hittem,hogy csak rontani fogod a levegőt,és mivel Liam testvére vagy,így jóban kell lennünk veled - mondta őszintén,aztán folytatta. - Aztán kezdtem rádöbbenni,hogy mégsem vagy olyan,mint amilyen legelső találkozásnál voltál - mondta hadarva,amin halványan elmosolyodtam,majd ismét elkomorodtam. - Nagyon sajnálom amit mondtam,és hidd el,hogy visszaszívnám amit mondtam,de már nem lehet - mondta sajnálva az egészet,és válaszomat várva nézett rám.
-Legelőször,mikor idekerültem,te voltál az,aki normálisnak tűnt - kedztem bele én is a mondológomba. - Viszont azt nem hittem volna,hogy aki nem ismer engem,már egyből a negatív kritikát alkotja rólam - ráztam a fejemet,majd látva szomorú arcát,és csillogó szemeit sóhajtva hozzá tettem. - Remélem tudod,hogy közelítesz ahhoz,hogy barátok legyünk - mosolyodtam el,amire neki mégjobban elkerekedett a szeme,és döbbenten meredt rám. - Louis!Itt vagy? - Legyezgettem a kezemet arca előtt,hátha valami reakciót le tudok olvasni róla,de szeme sem rebbent. - Most meg mit csinál? - Kérdeztem a fiúktól,akik abban a pillanatban álltak meg mellettünk.Kérdésemre érdekesen néztek a legidősebb tagra,akinek egyre szélesebb lett a vigyora,aztán felpattant mellőlem,és szorosan megölelte a barátnőjét,aki értetlenül nézett a barátjára.
-Mit mondtál neki? - Kérdezte nehezen nyögdécselve,miután Louis elengedte.
-Közelít ahhoz,hogy barátok legyünk - legyintettem,mire Eleanor hálásan,de egyben megkönnyebbülten nézett rám.
-Tudod te egyátalán,hogy mit jelent a barátság szónak a fogalma? - Kérdezte gúnyosan Zayn.
-Elnézve téged,szerintem kettőnk közül te vagy az,akinek fogalma sincs róla - vágtam vissza.
-Most fejezzétek be! - Dörrent ránk Harry mérgesen,amit senki sem értett.Szó nélkül hagytuk a kirohanását,és mikor a színpadra hívták őket,gyorsan Liamhez léptem,és nyomtam egy gyors puszit az arcára,amit nem értett.
-Ez most ...? - Kérdezte bizonytalan mosollyal az arcán.
-Az amire gondolsz - mondtam elvigyorodva,mire ő szorosan magához húzott,és el nem engedett,egészen addig,amíg valaki meg nem szólalt.
-Liam mennünk kell! - Szólt ránk Niall élesen,majd miután Liam elengedett,mosolyogva nézett rám. - Liam! - Szólt oda neki mégegyszer Niall,aki gyilkos tekintettel nézett rá.
-Majd később megbeszéljük,de most már menj - lökdöstem a színpad felé,ahová ő készségesen kitalált.
-Sokáig tart nálad a megbocsátás - lépett mellém Danielle mosolyogva,mondatára megvontam a vállamat,és együtt néztük Liamet,aki a közönségnek énekelt. - Mi vett rá erre? - Kérdezte kíváncsian.
-Az élet megtanította nekem azt,hogy a szeretteiddel minél több időt kell,hogy tölts,mert lehet,hogy az a nap amit kihagytál,talán az volt az utolsó - idéztem anyám szavait,és nehezen,de lenyeltem a könnyeket,amik elő készültek törni.
-Szép idézet - mondta halványan mosolyogva,miközben a bátyámat vizslatta. - Remélem mostmár tényleg normális testvérek lesztek - mondta szemforgatva.
-Nem garantálom - nevettem fel hangosan. - Mindjárt jövök,csak mosdóba megyek - mondtam neki,majd gyorsan bementem a mosdóba,ahol elvégeztem a dolgomat,és mikor kijöttem onnan,az ismerős idegen látványától nem kicsit ijedtem meg,mivel csak ketten voltunk bent...
-Gwendolyn! - Kiáltott fel megkönnyebbülten Dan,kiáltására Liam felkapta a fejét,és idegesen állt fel mellőle.
-Te mégis hol voltál?!Minek neked telefon,ha fel sem veszed?! - Kérdezte kiakadva,mikor elém állt.
-Valahol.Nincsen semmi okod aggódni - ráztam meg a fejemet.
-De igenis van,mert a húgom vagy! - Kelt ki magából idegesen.
-Liam,lassan húsz vagyok,tehát csak pár hónappal vagy idősebb nálam!Nem kell féltened - ráztam meg a fejemet mérgesen.
-Miért jöttetek? - Kérdezte Louis mosolyogva.
-El hol van? - Nézett körbe értetlenül Fearne,figyelmen kívül hagyva Lou kérdését.
-Itt vagyok! - Hallottuk meg magunk mögött az említett személy hangját,aki éppen a fülbevalóját tette be a fülébe. - Mit kerestek itt? - Kérdezte ő is vigyorogva.Kérdésére mindhárman összenéztünk,hogy mit mondjunk a többiek előtt,mivel nem szeretnénk,ha Perrie is jönne...
-Ja,igen!A múltkor fogadtunk,hogy nem bírunk megenni egy extra nagy hamburgert,és elvesztettük a fogadást,ezért jövünk nekik egyel - hadarta el Danielle,mire mi hálásan néztünk rá.
-Rendben,de hétre érjetek haza! - mondta a bátyám szigorúan,szemeivel közben engem vizslatott.Gyorsan kisiettünk a szobából,és beszálltunk a liftbe,ahol a két lány válaszunkat várva néztek ránk.
-Szóval? - Kérdezte Ellie.
-Fodrászhoz megyünk - sóhajtottam unottan,mire a két lány arcán széles mosoly terült el.Morogva szálltam ki a felvonóból,és onnan mentünk a hajszobrászhoz.Mikor odaértünk,Danielle és Eleanor régi barátként köszöntötta,a számunkra még ismeretlen embert.Miután bemutatott minket a két lány,neki is látott az 'átalakításunknak'.
-Te milyenre gondoltál kincsem? - Kérdezte kedvesen a középkorú nő.
-Mindegy,de ne legyen kopasz - mondtam szemforgatva,amin hangosan felnevetett.
-Akkor bízd rám magad - kacsintott rám a tükörből,és neki is látott a hajam kezelésének.
-Úristen - nyögtem ki nehezen,mikor megláttam magam a tükörbe,ahonnan egy másik lány köszönt vissza rám.A hajam fentről lefele világosodott,ami annyit jelent,hogy a fejem teteje sötétbarna,az alja pedig világosbarnába ment át. - Én... - kerestem a szavakat. - Nagyon szépen köszönöm - mondtam még mindig döbbenten.
-Remélem tetszik - fürkészte az arcomat.
-Nagyon,csak...,nem gondoltam volna,hogy jól fog állni - vallottam be mosolyogva,amin ő is szélesen elvigyorodott.
-Harper nagyon köszönjük a segítséget,de mostmár mennünk kell - mondta sajnálkozva El,aztán visszamentünk a hotelba,ahol különváltak az útjaink.Ahogyan a bőröndömhöz léptem,számat rágcsálva gondolkoztam,azon,hogy mit is vegyek fel.Kis hezitálás után,kikaptam egy olyan szettet,amit jónak tartottam,és elkezdtem készülődni.
-Gwen!Készen vagy már?! - Kiabált a szobám ajtaja előtt Fear,mikor a sminknél tartottam.Sóhajtva tettem le az ecsetet,és mentem ki a lányokhoz,akik az érkezésemre,tátott szájjal reagáltak. - Ha Liam nem folyt meg,akkor soha - mondta határozottan Fearne,amin elnevettem magam.
-Menjünk,mert még lekéssük - terelt ki minket Camille.Kivételesen most a lépcsőt választottuk,és mikor leértünk,a többiek idegesen kapták ránk a fejüket,de miután végig mértek minket,leesett állal bámultak minket.
-Te ... - kezdett volna bele Liam a szidásába,de annyira le volt sokkolva,hogy nem tudta mit is mondjon. - Ezt majd koncert után megbeszéljük - motyogta nekem,mire bólintottam egy aprót.Az út része csendesen telt el,majd mikor megérkeztünk az arénába,kiszálltunk a kocsiból,és a hátsó bejáraton bementünk.Mikor a srácok eltűntek az öltözőkben,lehuppantam hófehér kanapéra,és a telefonomat kezdtem el nyomkodni,míg nem ült le mellém valaki.
-Mit akarsz? - Kérdeztem fel sem nézve a telefonomból.
-Beszélni szeretnék veled - mondta komolyan Louis,ami már kezdett érdekelni,így a zsebembe süllyesztettem a készüléket.
-Tényleg?Talán San Franciso-ban majd beszélhetünk - mondtam gúnyosan.
-Gwen,én tényleg sajnálom,hogy azt mondtam,de akkor azt láttam jónak.Tudod,először azt hittem,hogy csak rontani fogod a levegőt,és mivel Liam testvére vagy,így jóban kell lennünk veled - mondta őszintén,aztán folytatta. - Aztán kezdtem rádöbbenni,hogy mégsem vagy olyan,mint amilyen legelső találkozásnál voltál - mondta hadarva,amin halványan elmosolyodtam,majd ismét elkomorodtam. - Nagyon sajnálom amit mondtam,és hidd el,hogy visszaszívnám amit mondtam,de már nem lehet - mondta sajnálva az egészet,és válaszomat várva nézett rám.
-Legelőször,mikor idekerültem,te voltál az,aki normálisnak tűnt - kedztem bele én is a mondológomba. - Viszont azt nem hittem volna,hogy aki nem ismer engem,már egyből a negatív kritikát alkotja rólam - ráztam a fejemet,majd látva szomorú arcát,és csillogó szemeit sóhajtva hozzá tettem. - Remélem tudod,hogy közelítesz ahhoz,hogy barátok legyünk - mosolyodtam el,amire neki mégjobban elkerekedett a szeme,és döbbenten meredt rám. - Louis!Itt vagy? - Legyezgettem a kezemet arca előtt,hátha valami reakciót le tudok olvasni róla,de szeme sem rebbent. - Most meg mit csinál? - Kérdeztem a fiúktól,akik abban a pillanatban álltak meg mellettünk.Kérdésemre érdekesen néztek a legidősebb tagra,akinek egyre szélesebb lett a vigyora,aztán felpattant mellőlem,és szorosan megölelte a barátnőjét,aki értetlenül nézett a barátjára.
-Mit mondtál neki? - Kérdezte nehezen nyögdécselve,miután Louis elengedte.
-Közelít ahhoz,hogy barátok legyünk - legyintettem,mire Eleanor hálásan,de egyben megkönnyebbülten nézett rám.
-Tudod te egyátalán,hogy mit jelent a barátság szónak a fogalma? - Kérdezte gúnyosan Zayn.
-Elnézve téged,szerintem kettőnk közül te vagy az,akinek fogalma sincs róla - vágtam vissza.
-Most fejezzétek be! - Dörrent ránk Harry mérgesen,amit senki sem értett.Szó nélkül hagytuk a kirohanását,és mikor a színpadra hívták őket,gyorsan Liamhez léptem,és nyomtam egy gyors puszit az arcára,amit nem értett.
-Ez most ...? - Kérdezte bizonytalan mosollyal az arcán.
-Az amire gondolsz - mondtam elvigyorodva,mire ő szorosan magához húzott,és el nem engedett,egészen addig,amíg valaki meg nem szólalt.
-Liam mennünk kell! - Szólt ránk Niall élesen,majd miután Liam elengedett,mosolyogva nézett rám. - Liam! - Szólt oda neki mégegyszer Niall,aki gyilkos tekintettel nézett rá.
-Majd később megbeszéljük,de most már menj - lökdöstem a színpad felé,ahová ő készségesen kitalált.
-Sokáig tart nálad a megbocsátás - lépett mellém Danielle mosolyogva,mondatára megvontam a vállamat,és együtt néztük Liamet,aki a közönségnek énekelt. - Mi vett rá erre? - Kérdezte kíváncsian.
-Az élet megtanította nekem azt,hogy a szeretteiddel minél több időt kell,hogy tölts,mert lehet,hogy az a nap amit kihagytál,talán az volt az utolsó - idéztem anyám szavait,és nehezen,de lenyeltem a könnyeket,amik elő készültek törni.
-Szép idézet - mondta halványan mosolyogva,miközben a bátyámat vizslatta. - Remélem mostmár tényleg normális testvérek lesztek - mondta szemforgatva.
-Nem garantálom - nevettem fel hangosan. - Mindjárt jövök,csak mosdóba megyek - mondtam neki,majd gyorsan bementem a mosdóba,ahol elvégeztem a dolgomat,és mikor kijöttem onnan,az ismerős idegen látványától nem kicsit ijedtem meg,mivel csak ketten voltunk bent...
Ki az az idegen? És Louis miért kapott sokkot? :DD mint mindig, most is csak azt kérem hogy siess ^^
VálaszTörlésEmma:3