13.fejezet: A beszélgetés,és az éjszakai találkozások

Halihó!:)

Végre kaptam egy kommentet,aminek iszonyatosan örülök,de annak méginkább,ha többen írnátok véleményt.:) A részről csak annyit,hogy kicsit érdekesre sikeredett szerintem,mivel nem várt fordulatok lesznek benne...;) Remélem tetszeni fog,és a végén kérlek szépen titeket kommenteljetek,mert fontos lenne,mert innen tudom megállapítani,hogy milyen is az írásom!:)

xoxo Vicky

Hát,mikor beértem,gondolom nem túlzok azzal,hogy az állam leesett,annyira ledöbbentem.Mikor Harryvel átléptük a küszöböt,szinte összeroppantam,mivel Liam(?) szorosan magához ölelt,és el sem engedett.

-Mi...Mi folyik itt? - Kérdeztem nyöszörögve,aztán Liam sikeresen elengedett,és csillogó szemekkel nézett rám. - Na jó!Elmondaná valaki,hogy mégis mi történt addig,amíg mi nem voltunk itt?Merthogy amit Liam művel,az már természetellenes! - Fakadtam ki,és a bátyámra mutogattam,aki engem fürkészett nagy barna szemeivel.

-Gwen beszélhetnénk négyszemközt? - Kérdezte tőlem hirtelen,mire én értetlenül néztem rá.Szemem sarkából a két lányt néztem,akik hevesen bólogattak,hogy mondjak igent.Válaszul csak biccentettem,és megindultam a szobám irányába,ahová miután beértünk,karba font kezekkel meredtem Liamre.

-Hallgatlak - mondtam a falnak dőlve.

-Figyelj,tudom,egy igazi seggfej voltam,és nem tudom már visszaszívni amiket mondtam,de én tényleg nagyon sajnálom,ahogyan viselkedtem - kezdett bele a sajnálkozásába,amit én érdeklődve figyeltem.

-Te most bocsánatot akarsz kérni? - Vontam fel a szemöldökömet,mire ő bólintott egyet. - Tőlem ne azért kérjél bocsánatot,és sajnálj meg,mert már annyira cseszettül tudod,hogy miken mentem keresztül,hanem azért,mert tényleg rájöttél,hogy egy barom voltál - magyaráztam neki.

-Gwen,én nem azért kérek bocsánatot,hanem mert rájöttem,hogy hogyan is viselkedtem veled.A sok beszólás,gúnyolódás,és más,az...az csak azért volt,mert féltékeny voltam - mondta lehajtott fejjel,miközben az ágyamon ült.Végére felkaptam a fejemet,és értetlenül néztem rá. - Féltem,hogy apa téged jobban fog szeretni,és elfelejt majd engem.Ideges voltam,hogy te jobban énekelsz nálam,és a közönség is jobban fog szeretni téged.De leginkább az bántott,hogy van egy húgom és egy öcsém.Kaptam az élettől valami olyasmit,amit sehogyan sem tudok meghálálni.Valahogy mindig is szerettem volna egy fiatalabb testvért,és erre kaptam rögtön kettőt is,ami váratlanul ért.Hiszen,az egyik nap átlagosan telik,aztán beállít hozzád valaki olyasvalaki,aki egy változást hoz az életedbe.Egy olyan változást,ami jó irányba visz,és erre csak később jöttem rá - fejezte be a monológját,nekem pedig a vér kifutott a fejemből,a szemeim pedig ismét megteltek könnyel,amiket nehezen,de lenyeltem.

-Figyelj - kezdtem bele most én,amire felapta a fejét - , nem mondom,hogy nem bocsátok meg,viszont azt sem mondom,hogy a szívembe zártalak - mondtam neki elkomorodva,de látva értetlen arcát,magyarázni kezdtem neki. - Nem bocsátok meg neked,de elérted már azt,hogy ne folytsalak meg álmodban - mondtam neki,amin halványan elmosolyodott,majd ismét rám emelte a tekintetét.

-Értem - mondta bólintva,aztán felállt,és az ajtóhoz sétált. - Holnap koncert,ne felejtsd el.Jó éjt! - Mondta hátra sem nézve,hangjából meg hallani lehetett a mérhetetlen fájdalmat,és szomorúságot.Amikor becsukódott mögötte az ajtó,sóhajtva huppantam le az ágyamra és meredtem magam elé.Tudom,lehet,hogy rosszul döntöttem,de valahogyan nekem is fáj,amiket tett,és amiket mondott.Bambulásomból az ajtó nyikorgása zökkentett ki.

-Minden rendben? - Dugta be a fejét Fearne az ajtón.Mosolyogva paskoltam meg a mellettem levő üres helyet,ahová rögtön le is ült. - Mit mondtál neki?Nagyon elkeseredetten jött ki,aztán elmentek - vázolta a kint történteket.

-Elmondtam neki,hogy nem bocsátok meg,de már nem utálom annyira - magyarázkodtam,mikor hirtelen kicsapódott az ajtó,amin Camille lépett be,egy tál popcornal a kezében,és kíváncsian kapkodta köztünk a fejét.
-Miről maradtam le? - Kérdezte kerek szemekkel,miközben leült közénk.Mosolyogva ráztam meg a fejemet,és markoltam bele a tálba.Fear röviden vázolta a helyzetet,míg én kifele bámultam a fejemből. - Sajnálom.Viszont megértem a helyzetedet,mert kell egy kis idő a megbocsátáshoz - mondta együttérzően.
-Ne haragudjatok,de le szeretnék feküdni - mondtam nekik fáradtan.
-Megértjük - mosolyodott el Fearne,majd mintha szikra gyúlt volna a feje felett,úgy kapta rám a tekintetét. - Holnap hetedike! - Kocogtatta meg a homlokomat,mire én hálás pillantásokkal jutalmaztam meg.Miután kimentek a szobámból,sóhajta dőltem hátra az ágyon,és hunytam le a szemeimet.Miközben azon gondolkoztam,hogy mi lenne a jó döntés,egyszer csak felpattantam a kényelmes helyről,és kikaptam a bőröndömből egy fürdőruhát,amire rávettem egy fehér pólót.Gyorsan felkaptam egy törölközőt,és lazán összefogtam a hajamat,majd elindultam a hotel medencéje felé,ami a földszinten volt.Amikor végre leértem,szembe találtam magam az elcsendesedett,halkan hullámzó víztükörrel kihalt.Döbbenten konstantáltam,hogy senki sincs itt.Bár ki lenne lent az éjszaka közepén?Nekifutásból ugrottam bele a medencébe,ami nem kis vizet hagyhatott maga után.Ahogy feljöttem a víz felszínére,hátra simítottam a hajamat,és lehunyt szemekkel döntöttem a medence falának a hátamat,aztán nekikezdtem még néhány hossznak,amikor egyszer csak egszólalt valaki.
-Látom már jobban vagy - mondta egy női hang,amire felkaptam a fejemet,és szembe találtam magam Danielle-el,aki karba font karokkal állt meg a medence szélénél,és mosolyogva nézett le rám. - Liam elmondta,hogy mit mondtál neki - vallotta be.
-És gondolom azért küldött,hogy vegyen rá a békülésre - mondtam szemforgatva,miközben hajamat (ami idő közben szétjött) hátra tettem.
-Nem.Ő már réges-rég alszik.Azért jöttem,mert kellett egy kis nyugalom - vallotta be. - Egyébként teljes mértékben igazad van - mondta őszintén,de mivel nem értettem,hogy miről beszél,így újabb magyarázkodásba kezdett. - A válaszod,amit Liamnek mondtál - mutatott rá a témára,amire bólintottam egy aprót.
-Csak az igazat mondtam - ráztam meg a fejemet. - Másnak elmondta? - Vontam fel a szemöldökömet kérdőn.
-Nem.Miután kijött tőled,átmentünk a saját szobánkba,és ott elhadarta nekem az egészet - magyarázkodott.
-Rendben - bólintottam,aztán kiültem a medence szélére.
-Maradj még nyugodtan - mondta kedvesen Dan,mire én halványan elmosolyodtam és visszacsobbantam a langyos vízbe.Körülbelül az ötödik hossznál,amikor már kellően elfáradtam,kiszálltam a medencéből,és elindultam a lift irányába,nyakamban a törölközővel,és rajtam a pólóval,ami nem kicsit tapadt rám...Ahogyan beszálltam a felvonóba,velem együtt egy alacsonyabb srác is belépett.Mikor az első emeletet elhagytuk,hirtelen megállt a lift,és nem mozdult meg.A mellettem álló fiú,először ledöbbent,majd elkezdte csapkodni az ajtót.
-Valaki!!Valaki segítsen!! - Kiabált rémülten,én pedig hajamba túrva csúsztam le a fal mentén a földre.
-Feleslegesen kiabállsz Niall,senki sem hallja meg - ráztam a fejemet,mire rám kapta a tekintetét.
-Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni ilyenkor?! - Kérdezte felháborodva.
-Nem vagyok nyugodt,csak próbálom nem az idegességet belédsúlykolni - mondtam rádörrenve,amire ő elhallgatott. - Itt van a telefonod? - Kérdeztem ráncolva a homlokomat,ő meg a kezembe nyomta az Iphone-t,amit felnyitottam,és keresgélni kezdtem a nevek között.Felvont szemöldökkel néztem rá,amikor Cam nevét olvastam a kijelzőn,de vörös fejét látva,inkább nem kérdeztem rá,hanem inkább tovább keresgéltem a telefonszámoknál,amíg el nem érkeztem Liam nevéhez.Laza mozdulattal rányomtam a 'hívás' gombra.
-Niall,mi a frászt akarsz? - Kérdezte a telefon tulsó oldalán egy mély,rekedtes és álmos hang.
-Nem Niall,hanem a húgod - szóltam bele kuncogva,aztán ismét elkomorodtam. - Bent ragadtunk a liftbe,és jó lenne,ha segítene valaki - daráltam le idegesen.
-Hol vagytok? - Kérdezte komolyan,és a háttérben zörgölődések hallatszódtak.
-Az első és a második emelet között - húztam el a számat.
-Veled minden rendben? - Tette fel újabb kérdését.
-Eltekintve azt,hogy klausztrofóbiám van,azon kívül igen.Köszönöm kérdésed - mondtam gúnyosan,amin a mellettem levő Niall halkan felnevetett.
-Nem sokára ott vagyok - mondta,aztán rámcsapta a telefont.Sóhajtva ejtettem vissza a szőke hajú fiúnak a kezébe a készüléket.
-Mindjárt jön a felmentő sereg - mondtam unottan,aztán hátradöntöttem a fejemet. - Amúgy meg mit keresel te itt? - Kérdeztem ránézve.
-Kajáért ugrottam le - vont vállat lazán,amin hangosan felnevettem. - Ahogyan elnézlek,te viszont úsztál - nézett végig rajtam,a szeme pedig megállapodott a dekoltázsomon.
-A szemem feljebb van - szóltam rá elpirulva,mire ő cékla vörösen kapta el a fejét,és fordította el a másik irányba a fejét.
-És...,tényleg klausztrofóbiád van? - szólalt meg egy kis idő után.
-Sajnos - biccentettem számat elhúzva,amikor megkordult a hasam.
-Kérsz? - Nézett rám nevetve Niall,miközben egy nagy tál spagettit(?) rángatott ki a szatyorból.
-Nem baj? - Kérdeztem félénken,ő meg csak átnyújtott egy villát. - Meg sem kérdezem,hogy honnan van - motyogtam fejemet rázva,aztán nekiláttunk a tésztának. - És most? - Kérdeztem tőle,miután megettük a spagettit.
-Várunk,amíg ki nem szabadítanak - mondta ásítva,én pedig hátradőlve meredtem magam elé. -Figyej,sajnálom,hogy haza akartalak küldeni - motyogta szemlesütve,nekem meg a szemeim elkerekedtek a döbbenettől.
-Te is? - Kérdeztem leesett állal,mire ő kínosan nézett rám. - Ezt nem hiszem el! - Mondtam hitetlenül. - Tudod,az bánt a legjobban,hogy anélkül hoztátok,vagy hoztad meg ezt a döntést,hogy megismertetek volna - mondtam dühösen rázva a fejemet.
-Gwen,én tényleg nagyon sajnálom - mondta szomorúan.
-Gondolom mennyire - morogtam mérgesen,amikor hirtelen megmozdult a lift.Mielőtt bárminek örülhettünk volna,ismét megállt a szerkezet. - Remek - fújtattam idegesen,aztán magamra terítettem a még nedves törölközőt.
-Mit csinálsz? - Nézett rám kérdőn a mellettem ülő egyed.
-Mégis minek látszik?Próbálok pihenni,miközben,majd' szét fagyok - morogtam mérgesen,mire ő halványan elmosolyodott,és rám terítette a pulóverét. - Nem kell - motyogtam álmosan.
-Elhiszem,hogy nagy a büszkeséged,de fogadd el - mosolygott kedvesen,amit én is megmosolyogtam.Kis idő múlva éreztem,hogy lecsukódik a szemem,maj álomba szenderülök.A következő kép az,hogy a lift ajtaja kinyílik,és megjelenik egy alak. - Elaludt - mondta Niall,gondolom rám célova.
-Felviszem,és köszi,hogy vigyáztál rá - mondta most egy másik ismerős hang,amit Liamhez tudtam kötni.Liam felemelt,mint a menyasszonyokat szokás,és elindult velem valamerre.Mivel a lányok már aludhattak,gondolom ezért beitt a saját szobájába (gondolom én).
-Minden rendben van? - Kérdezte Danielle aggódva Liamtől.
-Minden,csak elaludt - mondta a maga mély hangján,amin hallani lehetett,hogy mosolyog.Ahogyan letett volna,alami késztetést éreztem arra,hogy ne engedjem el.
-Ne menj - motyogtam álmosan,magamhoz húzva.
-Nem lenne baj,ha ... - Kérdezte Danitől,akinek a válasza igen meglepett.
-Dehogy is - mondta,hangjából ítélve vigyorogva,aztán magunkra hagyva minket távozott a szobából.
-Tudom,hogy nem hallasz,mivel már alszol,de el kell,hogy mondjam,nálad jobb testvért nem ís kívánhatnék - motyogta a hajamba,mire én szorosabban bújtam hozzá,ezzel átadva magam az édes álmoknak...