9.fejezet: Ami jól kezdődik...

Helló!

Mint látjátok meghoztam a kilencediket,viszont van egy-két hírem.
Mivel nem jön olyan sok komment mint eddig,ezért fontolgatom,hogy bezárom a blogot.Hiszen nagy a nézettsége,viszont senki sem nyilvánítja ki a véleményét,pedig igazán kíváncsi vagyok rájuk.Iszonyatosan sok ihletem van,de az így nem lesz jó,hogy nincsenek kommentek.Amik eddig jöttek,azokat köszönöm Cindy-nek.:) A másik pedig az,hogy a részhez lennének kérdéseim:
1.Szerintetek mi köze van Jeremynek Gwen múltjához?
2.Ki lehetett az 5.fejezetben az a bizonyos "Ismeretlen"?
3.Miért fogadta a közönség Gwent régi ismerősként?
4.És mi lehetett azon a bizonyos DVD-n?
A linkeket lilával jelöltem,így megtudjátok különböztetni.:)
Kommenteket várom,mint mindig.:)

xoxo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és ültem fel a hatalmas francia ágyba.Percekig bambulhattam,míg nem egy hangos puffanás ki nem rázott onnan.A zajt káromkodások követték,amire kimentem a szobámból,és a hangosan nevető Fearneval és a földön fetrengő Camilleval találtam szembe magam.A látványon én is elkezdtem nevetni,de látva Cam gyilkos tekintetét,inkább befogtam és segítettem neki felállni.

-Hogy sikerült neked elesned? - Kérdeztem kuncogva.

-Megbotlottam a lábamban - fintorgott,amin én majdnem elnevettem magam,de nem tettem.

-Szerintem öltözzünk fel,menjünk le reggelizni,aztán kitaláljuk még a mai napot - adott ötletet Fear,amire mi beleegyezően bólintottunk Cammel.Miután nehezen,de kiterlegettem a lányokat a lakosztályból,elindultam a fürdőbe,ahol nem kicsit fogadott érdekes látvány.Az arcomon a duzzanat sokkal lejjebb ment,de a foltok még mindig ott éktelenkedtek az arcomon.Sóhajtva vetkőztem le meztelenre,és álltam be a zuhanyrózsa alá,és hűsítettem le magam a reggeli hideg fürdővel.Miközben magamra folyattam a vizet,a kezeimet is jobban szemügyre vettem,amik már nem voltak annyira sebesek.Amikor kiszálltam a zuhanykabinból,felkentem magamra egy kis alapozót,de csak annyit,hogy ne látszódjanak a lilulások.Mikor ezekkel készen lettem,magamra kaptam egy lazább összeállítást,és kimentem a folyosóra,ahol a lányok már türelmetlenül ácsorogva vártak rám. - Végre,hogy kiértél! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fear amint meglátott,aztán beszálltunk a liftbe.

-Szerintetek felismernek minket? - Tette fel a kérdését Camille.

-Enegem már nem érdekel,hogy mit csinálnak.Nem azért vagyunk itt,hogy bújkáljunk,és amúgyis,az évekkel ezelőtt történt - ráztam meg a fejemet mérgesen.

-Igazad van - bólintott beleegyezően a két lány,amikor megszólalt a lift csilingelő hangja,ami azt jelezte,hogy leértünk a földszintre.Mikor kiszálltunk a felvonóból,elindultunk az 'étterem' irányába,ahol leültünk a legközelebbi asztalhoz.

-Jó reggelt,mit hozhat... - kezdett bele a pincér,akinek a hangját rögtön felismertem és gondolom ő is megismert minket. - Crine? - Kérdezte hitetlenül,de amikor felnéztem,szembetaláltam magam egy régi ismerőssel,aki elkerekedett szemekkel nézett ránk.

-Tellwick - biccentettem hidegen.

-Mit kerestek ti itt? - Tette fel a kérdését mérgesen.

-Ahhoz semmi közöd - morogtam idegesen. - Amúgy meg három kávé lesz - mondtam az előző kérdésére a válaszomat.

-Jó - firkantotta le a papírra. - Áruld már el,hogy mit keresel itt,te meg a csürhéd - dörrent rám dühösen.

-Vigyázz a szádra Tellwick!A végén még eljár a kezem - mondta szikrázó szemekkel Fearne,mire a szőke hajú fiú csöndben maradt,és újra rám emelte két szép szemét.

-Ha megint azért jöttél,hogy... - kezdett bele újabb papolásba,de félbeszakítottam.

-Ne aggódj,nem.Eszembe sem jutott - mondtam szemforgatva,amin halványan elmosolyodott,de le is törölte az arcáról azt a mosolyt.

-Akkor miért rontjátok itt a levegőt? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Téged vallatsért fizetnek,vagy azért mert pincér vagy? - Emelte égnek a tekintetét Camille,mire Jeremy összeráncolt homlokkal mérte végig a lányt.

-Legutóbbi találkozásunkkor még barna voltál - jegyezte meg,miközben a szőke fürtjeit nézte.

-Változtam azóta - vonta meg a vállát Cam.

-Ahogyan mindannyian - motyogta orra alatt,és a kezében levő papírtömbbel elment a rendelésünkért.Sóhajtva néztem a két lányra,akik izzó szemekkel néztek a fiú után.Hiszen kockázatos úgy itt lenni,miközben bárki beszámolhat Liamnek rólam,vagy a múltamról...Hirtelen annyit láttam,hogy Jeremy alól kicsúszik a talaj,és a rendelésünk egyenesen rá ömlik,amit Loki lelkesen nyalogat le az arcáról.Először döbbenten,aztán nevetve néztem Jeremyt,amint próbál feltápászkodni a földről,de a kis fekete szőrgombóc nem engedi.Vigyorogva mentem hozzá felsegíteni. - Te kutyád? - Nézett rám kérdőn,amikor Loki a kezemben volt,és az arcomat nyalogatta.

-Nem teljesen,de így is mondhatjuk - nevettem el magam,és ő is megdögönyözte a kezemben levő kutyát.

-Gwen!Jesszus!Köszi,hogy megfogtad! - Hallottam meg magam mögött egy hálás hangot,azzal az akcentussal,amitől Cam szerintem elájulna. - Szia - köszönt a mellettem álló fiúnak. - Liam aggódik,mert tegnap este óta nem találkoztatok - kezdett bele a magyarázkodásba,miközben átadtam a kutyát neki a pórázzal együtt.

-Azt tudod,hogy neked nem való kutya? - Kérdeztem cinikusan,utalva arra,hogy megszökött tőle az eb. - Amúgy ő itt Jeremy - böktem a régi ismerősöm felé - ő meg Niall - mutattam be a dalospacsirtát,aki kevesen mosolygott Jeremyre. - Sajnos nekünk mennünk kell,de még találkozunk - ragadtam meg Niall kezét,és a lift felé kezdtem húzni,ahová a lányok is követtek. - Jeremyről egy szótsem szólhatsz senkinek.Értve? - Mondtam neki fenyegető hangnembe,mire az Ír srác unottan bólintott.

-Miért mentetek el tegnap olyan hamar? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel.Számat rágcsálva néztem a két lányra,akik közül az egyik szólalt meg.

-Fáradtak voltunk,és nem akartunk zavarni titeket - mondta sóhajtva Fearne.Niall hitetlen pillantásokat lövellt felénk,aztán kinyílt a lift ajtaja,és a szőke hajú énekes,a lakosztályhoz kezdett lökdösni,ahová beléptünk.

-Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz? - Kérdezte felháborodva Liam amint beértünk.

-Payne,most vegyél vissza!Egyben van,és kész!Nem kell aggódni! - Csattant fel mérgesen Ferne,ezzel a védelmemre kelve.

-Nagyon egyben van - motyogta halkan Louis,mire én dühösen néztem rá.

-Hétkor lesz a koncert,addig próbáljátok összekapni magatokat - monda gúnyosan Harry,mi pedig Fear arcát látva,majdnem elnevettük magunkat Camilleval.

-Édesem,ha te azt hiszed,hogy több időt töltünk mi hárman a ruha válogatással,akkor el kell,hogy mondjam,nagyot tévedsz - ütögette meg az arcát,mint a kisgyerekeknek.Na ekkor jött el az a pillanat,amiko belőlem kitört a nevetés.

-Fogadni mernék,hogy mi hamarabb elkészülünk mint ti - nézett a barna hajú baránőnkre,aki felvonta egyik szemöldökét,és kezeit csípőjére helyezte.

-Úgy gondolod? - Kérdezte kihívóan Fearne,Harry pedig határozottan bólintott egyet. - Rendben.Akkor ha te nyersz,bármit kérhetsz tőlem - tette fel az ajánlatot sóhajtva,mire Haroldnak felcsillantak a szemei. - Viszont ha én,akkor egy szál alsónadrágban kell kimenned a legközelebbi koncerteden a színpadra,és el kell majd énekelned úgy az utolsó számot - mondta lenézően,Harry pedig kikerekedett szemekkel nézte az előtte álló lányt. - Biztos,hogy fogadni akarsz? - Kérdezte gúnyosan,amire meg is kapta a (meglepő) választ.

-Biztos - nyújtotta a kezét,és kezet ráztak.

-Nem lesz jó vége - rázta a fejét Camille ezzel kifejtve nemtetszését.

-New York után mi a következő helyszín? - Kérdeztem a falnak dőlve.

-Majd meglátjátok - legyintett Liam,aztán Ellie az ajtóhoz ment,amin kopogtak.Amikor kinyitotta az ajtót,mindenki kíváncsian pillázta a túloldalán levő futár fiút,aki lehajtott fejjel,egy papírt Eleanor kezébe nyomva,el is tűnt. - Ez érdekes volt - motyogta döbbenten a bátyám.

-Mi lehet az? - Kérdezte Louis ugrándozva,akárcsak egy kisgyerek.

-Nem tudom,de a súlyából ítélve,valami könnyű dolog lehet - mondta El vállát megvonva. - Bontsuk ki - mondta,de mielőtt kinyitotta volna,Liam kikapta a kezéből a csomagot.

-Majd este,koncert után megnézzük - mondta sóhajtva. - Menjetek öltözni,majd később találkozunk - lökdösött ki minket az ajtón.Fejemet csóválva néztem a két lányra,akik mosolyogva néztek össze.

-Menjünk öltözni.A végén még vesztesz - intéztem az utolsó mondatot Fearnak,aki gyorsan kapcsolt,és el is tűnt a szobájában,ahogyan Camille is tette.Nevetve mentem be a sajátomba,ahol lefürödtem,majd felvettem a kikészített ruhámat.Amikor éppen a hajamat göndörítettem,a lányok szó nélkül csörtettek be a szobába.Amint megláttam a két lányt,a szám tátva maradt.Camille most sem hazudtolta meg magát,így felvett egy kicsit nőiesebbet,ellentétben Fearneval,aki kihívóbbat vett fel,mint a szőke barátnőnk.Döbbenten meredtünk egymásra,aztán Cam szólalt meg először.

-Kinek öltöztél ki? - Kérdezte vigyorogva.

-Valamivel ki kell készíteni Liamet - vontam vállat,miközben a hajvasalót tettem el. - Ha Niall meglát... - kezdtem bele,de heves fejcsóválása félbe szakított.

-Maximum átnéz rajtam - fejezte be helyettem a mondatot,igen rosszul. - Viszont ha Harry meglátja Feart az álla a padlót fogja súrolni - nézett a mellette állóra,aki csak megforgatta szemeit,majd sürgetően nézett ránk.

-Indulhatunk?Nem szeretnék annak az éneklő baromnak ugrálni,ha neki kedve tartja - morogta,és kezünknél fogva rángatott ki a lakosztályból.Mikor a lift hangja jelzett,hogy leértünk,Fearne szerencséjére,mi értünk le legelőször.Amikor Fearneban tudatosult,hogy ő nyert,egy elégedett mosolyt intézett felénk,aztán velünk együtt szugerálta a liftajtót,hogy jelenjenek már meg a többiek.Hirtelen kinyílt az ajtó,de nem azok jelentek meg mögötte akiket annyira vártunk,hanem Eleanor és Danielle.Mindketten eszméletlenül,mégis visszafogottan néztek ki,habár El talán kicsit kevesebb ruhát vett fel,de ez is csak részletkérdése.Mikor megláttak minket tátott szájjal bámultak ránk. - Ennyire azért nem jó - forgatta meg a szemeit Fearne,ami visszarántotta a lányokat a valóságba,és elnevették magukat.

-A fiúk nemsokára lejönnek - mondta mosolyogva Danielle,aztán rámnézett. - Ha Liam meglát - rázta nevetve a fejét,amin én is elvigyorodtam.

-Cam,te nagyon jól nézel ki - mondta elismerően Eleanor,amint végignézett Camillen,aki elpirulva hajtotta le a fejét.Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna újra,a lift csilingelt egyet,és kinyílt újra az ajtó,immáron teljes létszámmal,köztük a közönségesen kiöltözött Perriet.Liam amikor meglátott,szinte kővé dermedt,és úgy meredt rám.Szemeiben a hitetlenség,és a düh keveréke tükröződött,majd elém lépett,és szorosan kezei közé fogták a csuklómat.

-Túllőttél a célon - morogta az arcomba mérgesen.

-Mire célzol? - Tettetettem az ártatlant,és nagyokat pislogva néztem szemeibe.

-Tudod te azt jól - mondta még mindig dörmögve,és szerelme mellé lépett,akinek valamit súgott a fülébe,de Danielle csak hevesen rázni kezdte a fejét.

-Harry!Jól vagy? - Lengette barátja előtt a kezét Louis,de Harold barátunk nem reagált erre sem,csak bámulta tovább Fearnet,szemei főleg barátnőm dekoltázsán időztek el,amit Fear egy elégedett vigyorral intézett el. - Úgy látom vesztettél haver - motyogta Harrynek,akinek rögtön visszatért az a maradék esze,és szikrákat szóró szemekkel nézett az előtte álló lányra,mire Fear nevetve borzolta össze a haját,és lépett el tőle.

-Mehetünk? - Kérdezte a bátyám még mindig mérgesen,szemeit pedig rajtam járatta végig.Válaszul mindenki csak bólintott,és ahogyan kiértünk a hotelből,beültünk a limuzinba...mármint beültünk volna,ha valaki nem ragadja meg a karomat,és ránt vissza.Értetlenül néztem a karomat szorongató Jeremyre,aki aggódva nézett rám.

-Vigyázz magadra - nyomott puszit a homlokomra,én pedig bólintottam egyet,és szorosan megöleltem amit meglepve,de viszonzott.

-Gwendolyn! - Förmedt rám Liam idegesen az autóból,én meg elváltam a barátomtól,és sóhajtva szálltam be a járműbe,egyenesen Camille mellé,aki mosolyogva nézett rám. - Ez meg ki volt? - Kérdezte Liam összevont szemöldökkel,és fortyogva méregetett.

-Nem mindegy az? - Kérdezte Fearne,választ adva helyettem,mivel én elmélyülten bámultam ki az ablakon,ahonnan a mellettünk elsuhanó kivilágított utcákat láttam.Mikor hirtelen lefékezett a kocsi,morogva szálltam ki az autóból,és indultam el a többiekkel karöltve a hatalmas arénába,ami jelenleg pangott az ürességtől.

-Hol vannak a "rajongók"? - Mutattam nyuszifület.

-Fél óra múlva kezdődik a koncert,csak a bemelegítés miatt jöttünk hamarabb - válaszolt lenézően a kérdésemre Zayn,amikor egy percre is elszakadt Perrie szájától,de amint kimondta a szavakat,már egymás szájában kutakodtak tovább.A lányokkal szitkozódva mentünk be a hátsó bejáraton,és indultunk el a hatalmas kanapéhoz,ami egymagában állt a szoba közepén.Nem csoda,hogy ez a V.I.P. részleg...Szemforgatva dobtam le magam a lányok mellé,és nyomkodni kezdtem a telefonomat,amikor is meghallottunk egy hatalmas csattanást,és azt követő káromkodást,majd Eleanor sikítását.Kíváncsian kaptuk oda a fejünket,hogy mi lehet a baj,amikor is Louist hozták oda hozzánk,és ültették le a kanapéra.

-Mi történt? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,és úgy néztem a könnyeit visszafolytó fiúra.

-Hülyültünk,mikor Louis egyszer csak elcsúszott,és beverte a térdét.Most meg nem tud ráállni - hadarta le ijedten Hazza.

-Vedd le a gatyád - néztem a sérült fiúra,aki elkerekedett szemekkel nézett rám,ahogyan a többiek is,kivéve a két barátnőmet,akik már jól ismerték a járást. - Ne aggódj,nem nyúlok hozzád úgy,mielőtt rosszra gondolnál - mondtam unottan,kihangsúlyozva az 'úgy' szót,mire Louis nehezen,de lerángatta magáról a nadrágot,és jobb térdét fájlalva nyögött fel. - Harapj rá erre - nyújtottam át a kabátomat összegöngyörgetve,amit értetlenül,de elfogadott. - Fájni fog - motyogtam halkan,és erősen megnyomtam afájó pontot,ezzel megvizsgálva,hogy pontosan mi is a baja.Tettemre Louis szinte kiszakította fogaival a dzsekimet,amit valahogyan nem bántam. - Csak ficam - ráztam a fejemet megkönnyebbülve,és a fiúkra néztem. - Pár nap és rendbe jön - vontam vállat,és újra helyet foglaltam a lányok mellett.Kijelentésemre a fiúk döbbenten néztek rám,ahogyan a három barátnő is. - Mi az? - Kérdeztem tőlük értetlen arccal.

-Nem tud lábra állni!Szerinted így hogy lépünk majd fel?! - Csattant fel Niall idegesen.

-Felléptek nélküle - mondtam elnézően.

-Louis nélkül nem lépünk fel!Ha Louis nem jön,akkor lemondjuk a koncertet! - Mondta Liam dühösen nekem.

-Ezt komolyan mondod?! - Háborodtam fel pillanatok alatt,amit senki sem értett. - Több ezer rajongótok jött el,hogy lásson titeket a színpadon ugrándozni,erre ti csak annyival lefújjátok,hogy ez a félkegyelmű lesérült?!Ti meghibbantatok?! - Kérdeztem őket kiabálva,miközben a nézőtér felé böktem,ami már kezdett megtelni.A fiúk egy egyszerű bólintással lerendezték a reakciómat. - Nem azért fizettek ki több dollárt,hogy az üres színpadot nézzék öt percig,aztán haza menjenek! - Mondtam fújtatva,és ránéztem a két lányra,akik idegesen nézték a fiúkat.

-Mit akarsz csinálni?Van jobb ötleted? - Kérdezte Zayn gúnyosan.

-Énekeljen Perrie - adtam ötletet,és a barátnője felé mutattam,aki neve hallatára megvetően nézett rám.

-Nem!Az biztos!Én a Little Mix nélkül nem éneklek!Különben is!Nem melegítettem be a hangszálaimat! - Mondta mérgesen,nekem pedig kezdett fogyni a türelmem,amikor meghallottam egy ismerős dallamot.Hitetlenkedve néztem a két lányra,akik ártatlanul pislogtak rám,míg a többiek értetlenül hallgatták a zenét.Gyors mozdulattal vettem ki az egyik statiszta kezéből a mikrofont,és néztem a fiúkra.

-Sokkal jöttök nekem - mondtam nekik idegesen,aztán folytattam a soromat. - One day when the light is glowing... - folytattam a dalt,és amikor a közönség meghallotta a hangomat,először mindenki ledöbbent,aztán egy egetrengető sikollyal fogadtak.Mosolyogva énekeltem tovább a sorokat a Jeremyvel,aki csak 'viruálisan' volt velem.A zene ritmusára ugrált egyszerre a közönség,amit élvezet volt nézni is,de átélni méginkább.Ahogyan vége lett a számnak,vigyorogva szóltam bele a mikrofonba. -Jó estét New York! - Kiáltottam örömteljesen,mire a válasz szintén egy sikítás volt,akárcsak legelőször. - Mint látjátok,nem a One Direction lép itt fel ma este,hanem én - kezdtem bele a magyarázkodásba,amit senki sem értett. - Mivel Louis,véletlenül elesett,így kificcamodott a térde,így sajnos ma nem tud színpadra állni - mondtam tettetett szomorúsággal,amire a közönség egy szomorú "ó"-val reagált le. - Így maradtam én,mivel a fiúk nem képesek egymás nélkül fellépni,és nem akarják,hogy szenvedjen,ezért mellette maradtak,és szorgosan ápolják szegényt - szépítettem a dolgot -,szóval mit szólnátok ahhoz,ha ma én énekelnék nektek? - Kérdeztem mostmár mosolyogva,amire a közönség újabb sikítással reagált. - Ezt a számot szerintem sokan ismeritek - mondtam kuncogva a mikrofonba,és elindult a Let there be love,aminek a refrénét a közönség velem együtt énekelte. - Látom nagyon ügyesek vagytok - nevettem el magam látva a közönséget,akik lelkesen tomboltak a zenémre,reakciómra a zenehallgatók felnevettek. - Nem tudom,hogy ki mennyire emlékszik Camillera - sandítottam oldalra a két barátnőmre,mire az említett elvörösödve hajtotta le a fejét,míg a másik nevetve nézte a szőkeséget,a közönség visongani kezdett a név hallatára. - Mit szólnátok,ha ma ő is énekelne nektek? - Tettem fel a kérdést,amire a válasz,egy igen hangos igen volt. - Gyere fel Cam - fordultam teljes testtel Camille felé,aki nevetve rázta a fejét,de végül a színpadra merészkedett,ezzel leváltva engem.Nevetve pacsiztam le Fearneval,és néztük a szégyenlős barátnőnket,aki most elengedve magát a színpadon énekelte azt,hogy Shut up!.

-Most pedig jöjjön,a másik legjobb hangú ember a Földön,aki nem más,mint Fearne Wright! - Kiabálta bele a mikrofonba Fear nevét,aki kerek szemekkel nézte a kezébe nyomott mikrofont,aztán mosolyt erőltetve az arcára,kiment ő is arra a bizonyos deszkára,ahol azt a számot énekelte el,amit az árvaházban találtunk még ki...Halvány mosolyt megejtve felénk jött le a színpadról,és adta vissza a kezembe a mikrofont.

-Hát,ez valami eszméletlen volt! - Mondtam nevetve a mikrofonba,mire mindenki egyetértően sikongatott. - Most jöjjön egy olyan szám,amit akkor írtam,mikor bejártam a fél világot - mondtam kuncogva a szerkezetbe,és nekikezdtem az Around The World-öt,amit nagy ovációval fogadtak. - Most utoljára eléneklem két saját számomat,aztán a fiúktól is éneklek egy kicsit - vigyorogtam nekik,amire beleegyezően sikítottak egyet. - Viszont a következő számhoz,kellene a ti segítségetek is - kezdtem bele. - Mivel ebben a világban,már nem lehet telefon nélkül élni,így gondolom mindenkinek van telefonja.Szóval mindenki vegye elő,és világítson azzal - mondtam nekik komolyan,de senki sem mozdult meg. - Addig nem éneklek - jöttem elő az adú-ásszal,mire mindenki előkapta a telefonját. - Azt pedig kérem,hogy a dal végéig levegyék a világítást a színpadról - néztem rá a színpad közelében lévő egyik statisztára,aki kérésemet teljesítve vette le a fényt,és belekezdtem az Empty Words-be.Miközben énekeltem,eszembe jutott anya,a testvérem,és David a nagybátyám,akit mindennél jobban szerettem,így ezt a dalt is nekik írtam.Minden érzésemet beleadva énekeltem ki a hangokat,és oldalra nézve,a döbbent fiúbandával,és annak barátnőivel találtam szembe magam,kivéve a két barátnőmet,akik könnyezve nézték az előadásomat,hiszen tudták,hogy kiknek szól ez.Tudták,hogy a három személy,akiket egy pillanat alatt vesztettem el,azok mindennél fontosabbak,és nekik írtam ezt.Azt meg főleg,hogy az öcsém is köztük van,aki talán mára,már halott...A szám végére,a fények ismét kigyúltak,és minden figyelem újra rám terelődött. - Ez pedig akkor íródott,mikor nagyon magam alatt voltam,de a két barátnőm megtanította nekem,hogy ne csüggedjek,hiszen senki sem tökéletes - mondtam őszintén a mikrofonba,és nekikezdtem a Your Body-ba.Amikor fiatalabbak voltunk,és eléggé megaláztak,talán az volt a legjobb módszer a vígaszra,hogy írtam egy dalt,ami építi az önbecsülésemet,és másokét is. - És most mit szólnátok ahhoz,ha énekelnénk egy kicsit a fiúknak is? - Kérdeztem a közönséget,akik egy hangos sikollyal válaszoltak. - Rendben,viszont azt tudni kell rólam,hogy a srácok szövegeit nehezen jegyzem meg,így segítsetek nekem énekelni - mondtam mosolyogva,aztán felcsendült egy jól ismert dal,a Rock Me.Szinte tomboltam a színpadon,ám mikor a második refrén jött volna,a közönség felé tartottam a mikrofont,mintha nem tudnám a szöveget.'Érdekes módon' csak Liam részét énekeltem,a többit pedig a rajongók. -

I want you to hit the pedal

Heavy Metal

Show me you care - énekeltem ezt az egy sort,és az utolsó sorokat énekeltem egyedül,míg a többit a közönség. - Köszönöm szépen,hogy segítettetek - mondtam hálásan a rajongóknak. - És mit szólnátok,ha Louisnak is énekelnénk valamit,hogy jobban legyen? - Kérdeztem a sikítozó tiniket,válaszuk az 'igen' volt,így belekezdtem a Little Things-be.Tudom,kicsit régi,de valahogy ezt a számukat szeretem a fiúknak,és ezt könnyebb volt megtanulnom,így,hogy minden érzést beleadtak,ahogyan én is. - Köszönöm a figyelmeteket!Sajnos vége a koncertnek,de egyet megígérek nektek!Ha Louis felépül,akkor egy teljes One Direction fog fellépni nektek! - Mondtam a mikrofonba,és ezzel a végszóval lementem a színpadról,a döbbent arcú fiúkhoz,akik tátott szájjal meredtek rám. - Sokkal jöttök - nyomtam a bátyám kezébe a mikrofont,aki kerek szemekkel nézett még mindig arra a helyre,ahol az előbb énekeltem.

-Király voltál! - Ugrott a nyakamba Camille nevetve,amin én is felkuncogtam.

-Ti is jók voltatok - mondtam vigyorogva. - Honnan jött a Superhero? - Fordultam kérdőn Fearne felé,de ő csak megvonta a vállát.

-Rögtönöztem - mondta egyszerűen,majd ő is megszorongatott.Mikor már a limuzinban nyomorogtunk,Louis szólalt meg először a koncert óta.

-Köszönöm - mondta szinte suttogva,de még mindig le volt sokkolva.Mondatára lazán legyintettem,és kiszálltam a lányokkal karöltve a kocsiból,és elindultunk a szállodába,ahol a még mindig talpon levő Jeremy szolgálta fel a vendégeket.Amint meglátott minket,mosolyogva jött oda hozzánk,és szorított magához erősen.

-Ezzel meg mi van? - Kérdezte tőlünk,mikor meglátta Louist,akit Liam és Zayn cipelt el a liftig.

-Ficam - mondta monoton hangon Fearne,aztán gyorsan elköszöntünk tőle,és elindultunk a többiek után.Mikor felértünk az emeletre,bementünk Liam szobájába,és mindenki leült a kanapéra.

-Nézzük meg,hogy mi van abban a csomagban! - Mondta csillogó szemekkel Harry,mire Eleanor kibontotta a csomagot,amiben egy DVD lapult.Akkor még nem tudtam,hogy talán az a tárgy teheti tönkre az életemet...