2013. március 30., szombat

8.fejezet: A csajos este,és azután...

Sziasztok!
Hát nem tudom mit mondjak...Sajnos mostanában egyre kevesebb kommentet kapok,aminek az okát nem tudom...Remélem ide kommentelni fogtok,és elmondjátok nekem,hogy mi az amin változtatni kéne.A végén kommenteljetek légyszíves!:)
 
xoxo Vicky




-Nem értem,hogy hogy lehetsz ennyire felelőtlen! - Járkált fel-alá idegesen Fearne,miután elmondtam a történetet. - Mit nem fogsz fel azon,hogy bajod eshet?!Talán megint kórházba akarsz kerülni?! - Csattant fel újból.
-Fearne! - Emeltem fel a hangomat,mire ő csöndbe maradt. - Nem esett bajom...legalábbis nem akkora.Nem kerültem kórházba,mert nem olyan súlyos!Igen,tudom,lehetett volna az is,de nem lett!Ne a rossz oldalát nézd,hanem a jót! - Mondtam dühösen.
-Gwen,mi csak féltünk!Nem akarjuk,hogy újból abba a csapdába ess,mint egy évvel ezelőtt. - Csóválta a fejét Camille,aki először szólalt meg mióta itt vagyunk.
-Nem fogok - motyogtam szemlesütve.
-Ígéred? - Kérdezte Fearne gyanakodva,amire felkaptam a fejemet,de látva tekintetét,inkább bólintottam. - Szerintem már ne menjünk vissza a többiekhez - nézett a szőke hajú barátnőnkre,aki megértően bólintott,és lehuppant mellém.
-Kéne valami,amivel kicsit lejjebb mehet a duzzanat - fürkészte az arcomat,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.Camille mondatára Fearne kiment a konyhába,ahonnan egy fagyasztott borsóval tért vissza,amit a kezembe nyomott.
-Mikor értél haza? - Kérdezte kíváncsian Fear.
-Későn - feleltem kurtán,aztán felszisszentem amikor az arcomhoz ért a jéghideg étel(?). - És mit csináljunk,délután hét órakor? - Kérdeztem a csajokat,mikor rápillantottam az órára,ami a falon csüngött.
-Mivel nem akarunk itt hagyni egyedül,ezért veled maradunk itt - forgatta meg a szemeit Cam,aztán felcsillantak a szemei. - Szerintem mosd le a sminked,aztán tartsunk hárman egy csajos estét.Úgyis régen volt olyan - mondta izgatottan,mire mi Fearneval nevetve bólintottunk rá. - Akkor mi is elkészülünk,aztán majd itt találkozunk. - Mondta izgatottan,aztán ki is húzta Fearnet a karjánál fogva.Kuncogva néztem az én idétlen barátnőimet,majd elinultam a fürdő felé,ahol amint megpillantottam magam a tükörbe,azt hittem,hogy elájulok.Az arcomat kék-zöld foltok tarkították,a bal arcom pedig fel volt dagadva.Ekkor eszembe jutott,hogy újra az vagyok,aki egy évvel ezelőtt,és gyátalán nem jó értelemben...Nehezen,de levakargattam magamról a festéket,és gyorsan lefürödtem,aztán felkapkodtam magamra a pizsamámat,majd ajtót nyitottam a két barátnőmnek,akik mosolyogva jöttek be az ajtón.
-Mi a terv holnapra? - Kérdezte törökülésbe vágva magát Fearne.
-Niall azt mondta,hogy koncert lesz holnap - mondta elvörösödve Camille,amire mi Fearral összenéztünk,és szélesen elmosolyodtunk. - Mi az?Min mosolyogtok? - Kérdezte értetlenül.
-Neked bejön az Ír gyerek? - Kérdeztem kuncogva,mire mégjobban elpirult.
-Csak egy kicsit - vallotta be motyogva. - De nem szeretnék most semmilyen kapcsolatot.Az egyetlen dolog amit szeretnék,az egy nagy tál popcorn,amit most meg is eszek - mondta,aztán belemarkolt a tálba,és az egész adagot a szájába dobta.
-Fear? - Néztünk rá az említettre,aki kérdésünkre ránk emelte a szemét.
-Isten ments!Ezek az elkényeztetett éneklő bohócok lennének azok,akikkel semmi pénzért nem járnék - mondta fújtatva,amin elmosolyodtam.
-Gwen? - Nézett rám kérdőn Camille,mire én értetlenül ráncoltam össze a homlokomat. - Melyik jön be neked? - Kérdezte egyértelműbben.
-Egyik sem.Liam a bátyám,Niall neked tetszik.Louis foglalt,Harry egy tapló.Zayn,pedig maga a kétlábon járó szerencsétlenség,ráadásul egy hisztérika a barátnője - mondtam nekik részletezve,amin mindketten felröhögtek.
-Kár,mert régen volt olyan,aki meghódította a szíved - mondta cinikusan Camille,mire hozzá vágtam egy párnát.
-Ki emlékszik Maxre? - Tette fel a kérdését vigyorogva Fearne.
-A helyes spanyolra? - Kérdeztem vissza,amire Fear egy bólintással válaszolt. - Az kedves volt - mondtam bólogatva.
-Az lehet,de miután szakítottatok,nem így gondoltál rá - forgatta meg a szemeit Cam.
-Mondod te,aki majd' meg ölte volna Christ - vágtam vissza.Az este hátra levő része hasonló sztorizgatásokkal telt el,addig,amíg be nem sötétedett.Na ekkor valaki elkezdett dübörögni az ajtón.
-Gwen!Azonnal nyisd ki az ajtót! - Hallottuk meg Liam kiabálását az ajtó mögött.Segítségkérően néztem a két lányra,akik egy takarót,és egy párnát vágtak hozzám,majd lelöktek a kanapéra. - Gwendolyn itt van? - Kérdezte egyre közelebbről Liam,én pedig egyre jobban temettem a fejemet a párnába,hogy ne látszódjon az arcom.
-Mégis mi a francot képzelsz magadról?Azt hiszed,attól még,hogy énekes vagy bármit megtehetsz?Na most takarodj ki innen! - Kelt ki magából Fearne,amiből arra következtettem,hogy a bátyám bejött a szobába.
-Nem hozzád jöttem!Gwen itt... - kezdett bele,aztán megakadt.Valószínűleg meglátott,és ezért. - Azt hittem,hogy... - kezdett bele újabb magyarázkodásba.
-Ja,persze!Hinni a templomban kell!Most pedig kifele mielőtt felkelted! - Dörrent rá most Camille,amin nem kicsit lepődtem meg.Mielőtt Liam kiment volna,egy lágy puszit nyomott a hajamba,és sóhajtva simított végig azon.
- Vigyázzatok rá - mondta a nap végszavának szánva ezt a mondatot,és kilépett a szobából.az ajtó csukódását követően ültem fel.
-Ez meleg volt - fújta ki a levegőjét Fearne megkönnyebbülten,mi meg Camilleval hevesen bólogattunk. - Jegeld még egy kicsit az arcod,hogy holnapra ne legyen ilyen duzzadt - dobta vissza nekem a milerites zacskót,amit morogva az arcomnak nyomtam. - Holnap nehéz napunk lesz - ült le mellénk sóhajtozva.
-Tényleg mit veszünk fel? - Kérdezte izgatottan Camille,amin felnevettem..
-Mivel holnapra meleget mondta,ezért valami rövidet fogok - vontam vállat,aztán kérdőn néztünk a barna hajú barátnőnkre.
-Még nem tudom - tette maga elé védekezően a kezeit.Nos,erre a mondatára Cam hitetlenkedve nézett rá,aztán gyorsan felpattant,és kiment a szobából. - Most meg hova ment szerinted? - Nézett rám kérdőn.
-Őt ismerve,most egy gardróbot fog hozni - mondtam ironikusan,amin hangosan elnevette magát.Néhány perccel később Cam egy nagy bőrönddel tért vissza,amit mindketten kíváncsian néztünk. - Oké,elmondanád,hogy miért jöttél vissza egy iszonyat ronda bőrönddel? - Kérdeztem tőle őszintén,miközben fejemmel a pink csodára böktem.Kérdésem hallatán Fearneből kitört egy eget rengető nevetés.
-Humoros,de nem - mondta fejét rázva. - Ruhákat hoztam,amikből tudtok válogatni a holnapi koncertre - magyarázta.Mielőtt bármit is szólhattunk volna,kinyitotta a bőröndöt,ami rengeteg szép ruhát rejtett.Fearneval kerek szemekkel néztünk hol Camre,hol a ruhákra. - Akkor válogassatok - mondta kuncogva,és nekiálltunk a kutatásnak.Az egésznek annyi lett a vége,hogy Camilletől elkértem egy cipőt,míg Fear egy pólót és egy blézert.Addig-addig válogattunk,amíg el nem nyomott mindannyiunkat az álom...


Mosolyogva néztem le az öcsémre,aki büszkén feszített a gördeszkája mellett.Na igen,hónapok óta tanul gördeszkázni,és sikerült neki megtanulni.
-Gwen mehetünk? - Nézett rám kérdőn Fearne,aki a legjobb barátnőm lett az idők során,ahogyan Camille is.
-Menjetek vissza,addig elmegyek valami sütiért Alcidenak,mert ilyen ügyes volt - borzoltam össze az öcsém haját,aki nevetve reagált rá.
-Rendben,de vigyázz magadra! - Nézett rám komolyan Camille.
-Nyugi,minden rendben lesz - mondtam neki miközben végig simítottam a karján. - Te pedig legyél jó öcskös! - Nyomtam egy cuppanós puszit Alcide arcára,aki hangosan felnevetett,de viszonozta azt.
-Szeretlen Gwenny! - Mondta kisfiús hangján,nekem pedig egy széles mosoly futott át az arcomon.Miután eltávolodtunk egymástól,elindultam a cukrászda irányába,ahova ritkán térünk be,mivel nehezen keressük meg rá a pénzt. - Jó napot! - Léptem be mosolyogva.
-Gwendolyn! - Üdvözölt Marie a tulaj,akivel régóta jóban vagyok. - Mi szél hozott erre? - Kérdezte kedvesen,spanyol akcentusára halkan felnevettem.
-Alcide megtanult gördeszkázni,és valami süteményre gondoltam,hogy azzal megünnepelhetnénk - magyaráztam.
-Bob odaadta a fizetést? - Kérdezte összeráncolt homlokkal,válaszul pedig bólintottam egy nagyot. - Akkor gondolom a szokásos lesz - mondta sóhajtva,amire én nevetve bólintottam rá.Amiután kiadta az édességeket,a pultnak támaszkodva nézett rám. - És mi újság a fiúk terén? - Kérdezte tőlem kíváncsian.
-Nincsen senki - mondtam fejcsóválva. - De nem is nagyon szeretnék egy ideig - céloztam az előző kapcsolatomra,ami ugyanúgy kudarcba fulladt. - Alberto bácsi,hogy van? - Kérdeztem mosolyogva,amin hangosan felnevetett.
-Valami meglepetést szánt mára,így hamarabb haza kell érnem - mondta sóhajtva,de hangján lehetett hallani,hogy nagyon örül. - Mrs. Darwick ugye nem nyúlt hozzátok? - Tette fel kérdését hirtelen,hangja pedig komoran csengett.
-Csak a szokásos - motyogtam lehorgasztott fejjel,aztán megtörtem a csendet. - Most viszont ideje lenne indulnom,mert Alcide biztos kikészítette a lányokat - forgattam meg zöld szemeimet.
-Rendben,szia kincsem,és üdvözlöm a lányokat!És vigyázz magadra! - Szólt utánam Marie,aztán kiléptem az ajtón,és megcsapott a nyári szél.Mosolyogva mentem végig az utcán,mikor azt éreztem,hogy követ valaki.Szemem sarkából hátra néztem,és megpillantottam egy középkorú férfit.Gyorsabban szedtem a lépteimet,amikor egy kéz megragadta az enyémet,és behúzott a legközelebbi sikátorba.Mielőtt bármit is tehettem volna,befogta a számat.
-Hmm... - nézett végig rajtam perverzen,aztán az arcomra szegezte tekintetét. - Meg ne merj szólalni különben fájni fog - mondta fenyegetően.
-Segít...! - Kiáltottam volna,ha nem csattan az arcomon hatalmas keze.
-Nem meg mondtam?! - Dörrent rám,azután a nadrágommal kezdett bajlódni.Az arcomon már patakzottak a könnyek,de ő mit sem törődve ezzel folytatta a tevékenységét.
-Kérem ne - nyöszörögtem elhalóan,amit meg sem hallott,aztán éreztem,hogy az alhasam megfeszül.Sírva hagytam magam,amíg abba nem hagyja,de hiába.Ameddig ki nem fáradt addig szenvedtem.Amikor befejezte,a földre dobott,akár egy rongyot,és a lehúzott óvszert mellém dobta.Szó nélkül ott hagyott.Megalázva,kitaszítva és porrá zúzott önbecsüléssel hagyott magamra.Zokogva húztam fel a térdeimet,és azokra hajtottam rá a fejemet,amik köré a karjaimat kulcsoltam össze.Miután nagyjából lehiggadtam,szétszakított ruháimat összébb húztam magamon,és úgy indultam el az árvaházba ahol éltem.Miközben az otthonom felé tartottam,a nyári eső elkezdett zuhogni.Kicsit sem egyenletesen szedve a levegőt mentem végig az utcán.Amikor a bejárathoz érkeztem,a két kisírt szemű barátnőm várt rám. - Hol van Alcide? - Kérdeztem színtelen hangon.
-Elvitték - szipogta Camille,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
-Tessék? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.
-Örökbe fogadták - motyogta lehajtott fejjel Fearne,aztán meghallottam egy autónak a motor hangját,amikor beindítják azt.Idegesen fordultam meg,és találtam szembe magam egy ezüst színű Audival,ami már indulásra készen állt.Mielőtt egy lépést is tehettem volna,két kar lefogta az enyémet.Mikor megláttam kikazok,akik nem engednek el,dühöm egyre jobban fokozódott.
-Engedjenek el! - Ficánkoltam a két ott dolgozó kezei között,de semmit sem tettek.Helyette kitéptem magam onnan,és elkezdtem futni,a már gázt adó autó irányába. - Al! - Kiáltottam a kocsi után,aminek a hátsó ablakán láttam utoljára Alcide kétségbeesett arcát,ami könnyáztatta volt.Az utolsó métereknél éreztem,hogy a talaj kicsúszik alólam,és egy hatalmas eséssel értem földet. - Alcide - sírtam az öcsém nevét,és a hideg,koszos betonon,összegörnyedve zokogtam tovább a nyári esőben.
-Gwen,Gwenny! - Szaladtak hozzám a lányok rémülten,de látva,hogy meg sem tudok szólalni,leültek mellém,és hétamat simogatva próbáltak lenyugtatni.Egyenlőtlenül szedtem a levegőt,és azon gondolkoztam,hogy hogyan fogom tovább folytatni az életemet...Nélküle...

Zihálva ültem fel az ágyamba,és kaptam az arcomhoz,ami könnyek miatt nedves volt.Remek.Életem végéig ezek a rossz álmok fognak kísérteni.Hevesen kezdtem rázni a fejemet,hátha kiverem a fejemből ezt a rossz álmot,de éreztem,hogy nem olyan hamar fog elmúlni ez a rossz érzés,ezért kimentem az erkélyre,és magamba szívtam a hideg esti levegőt.
-Mit keresel kint ilyen későn? - Hallottam meg egy hangot magam mellől,amire ijedten ugrottam össze,de mikor megláttam az illetőt a félhomályban,komoran tekintettem magam elé.
-Nem tudok aludni - mondtam hűvösen.
-Mi a baj? - Kérdezte kíváncsian.
-Talán az,hogy haza akartál küldeni Tomlinson! - Mordultam fel.
-Figyelj,én nem úgy... - kezdett bele a magyarázkodásába,ami egy cseppet sem érdekelt.
-Nem úgy gondoltad?Mégis kimondtad,de tudod mit?Rendben!Legalább te vagy az élő példa arra,hogy rohadékok is élnek a Földön - mondtam elhalóan az utolsó szavakat. - Mi olyan érdekes,amit annyira kell nézni? - Kérdeztem tőle mérgesen,mivel a szemeivel az arcomat kiégette.
-Az arcod...Fel van duzzadva,és...lila foltok vannak rajta - motyogta döbbenten.
-Ha Liamnek el mered mondani... - kezdtem bele a fenyegetésembe,de hamar közbevágott.
-Nem mondom el senkinek,csak mondd el,hogy miért nézel ki így - fordult teljes testtel felém,és a másik erkélyről érdeklődve nézett rám.
-Az nem tartozik rád - vágtam rá ami legelőször jutott eszembe.
-Így nem tudok segíteni - rázta meg a fejét sóhajtva.
-Nem is kérném a te segítségedet - mondtam undokul,és meg sem várva a válaszát visszamentem a szobámba,ahol dühösen dobtam le magam az ágyra,majd forgolódások után végre álomba szenderültem,bár nem volt az sem a legjobb...

*Louis Tomlinson szemszöge*

Fejcsóválva néztem a bezáruló erkélyajtó irányába,aztán a kivilágított New Yorkra szegeztem a tekintetemet.Lehet,hogy Liam azt mondja,nem szereti,mert ő nem a család tagja,viszont látom rajta,hogy valamilyen szinten törődik vele.Azt viszont tudom,hogy Eleanor elmondta Gwennek,hogy mi a véleményem arról,hogy itt van,de már meg is bántam.Nagyon jófej lány,csak nehezen nyílk meg másoknak,de a miértjét senki sem tudja,a két barátnőjén kívül.Arra meg pláne kíváncsi lennék,hogy hogyan szerezte ezeket a sebeket.Kifújtam a levegőt,és egy utolsó pillantást vetve bementem a hálóba,ahol El álmosan pislogva keresett engem,majd miután meglátott ásítva helyezkedett úgy,hogy én is elférjek.
-Kivel beszélgettél kint drágám? - Kérdezte hozzám bújva.
-Gwennel - tudtam el ennyivel.
-Miről? - Tette fel újabb kérdését.
-A holnapi koncerttel kapcsolatosan - mondtam neki álmosan -,de szerintem aludjunk,mert késő van - mondtam neki,miközben magamhoz húztam,ő pedig a mellkasomba fúrta a fejét.Amikor már mindketten félálomban voltunk,hangos nyögdécseléseket hallottunk meg,amire morogva keltem ki az ágyból,és mentem ki a szobából.Döhösen kopogtam be a mellettem levő lakosztály ajtaján,ami kis idő múlva kinyílt,és az én kócos fejú bandatársammal találtam szembe magam.
-Mit akarsz? - Kérdezte rekedtes hangján,vállán pedig vörös csíkok futottak végig,amik valószínűleg karmolás nyomok voltak.
-Lehetőleg halkabban csináljátok - mondtam szemforgatva,aztán meghallottam egy halványabb hangot,ami a szobájából szűrődött ki.
-Zayn gyere már! - Perrie hangja még a távolból is sipító volt,mit ne mondjal
-Azt csinálok amit akarok - adott választ a kérdésemre. - Még valamit? - Kérdezte fújtatva.
-Zayn,holnap koncert,aludd ki magad - hagytam ott ezzel a mondattal,és visszamentem a saját szobámba,majd befeküdtem szerelmem mellé,aki már nagyban aludt.Egyenletes szuszogását hallgatva én is átléptem az álom kapuit...

1 megjegyzés:

  1. Tervbe vettem a szentély készítését :D Komolyra fordítva a szót,nekem rettenetesen tetszett ez a rész is,egyszerűen fenomenális volt,habár kicsit sajnáltam Gwen-t.Miért is kell ilyen harciasnak lennie?

    Várom a folytatását.Remélem nem lesz gond abból,hogy Zayn az egész éjszakát átszexuálja azzal a lila hajú ördöggel ;)

    VálaszTörlés