5.fejezet: Gyám?!

Sziasztok!

Ne haragudjatok,amiért ismételten késtem a résszel,de remélem azért tetszeni fog.Bár az előzőhöz nem jöttek kommentek,viszont ez utáni részt 4-5 komment után hozom a részt.;))

xoxo Vicky

 

-Ma úgylátszik elmarad a vásárlás - mondta elhúzott szájjal Camille,mikot kinézett az ablakon.Hihetetlen,hogy az egyik nap még meleg van,aztán visszacsöppenünk a téli hangulatba.Nem mintha,annyira nagy baj lenne,csak furcsák ezek a hirtelen változások...

-Akkor mit csináljunk? - Sóhajtott fel Fearne.

-Nem tudom - mondtam fejemet ingatva,aztán felcsillant a szemem. - Lent van egy fitness terem.Mi lenne,ha oda mennénk?Úgyis régen sportoltunk,és ideje lenne formába hozni magunkat - mondtam vigyorogva,amin elnevették magukat.

-Akkor fél óra múlva a folyosón? - Kérdezte Fear mosolyogva,mire mi bólogatásba kezdtünk.Mikor kimentek a lányok,elkezdtem turkálni a ruháim között,amíg meg nem találtam az egyik edzős ruhámat,amit rég hordtam.Miközben a hajamat lófarokba kötöttem,reménykedtem,hogy nem futok össze vele.

-Mehetünk? - Tette fel a kérdését Cam.

-Mehetünk - mondta határozottan Fearne,és beszálltunk a liftbe. - Minden oké? - Nézett rám barna hajú barátnőm kérdőn.

-Ha Liam miatt aggódsz,akkor feleslegesen vagy ideges - mondta könnyedén,amire én megforgattam a szememet.

-Könnyen mondod - motyogtam halkan,és akkor kinyílt az ajtó.Először léptem ki a felvonóból,majd indultunk el az edző terem irányába,ahol egy lélek sem volt. - Mivel kezdjünk? - Csaptam össze a tenyeremet izgatottan,amin a lányok elnevették magukat.

-Szerintem bemelegítésnek kezdjünk mondjuk futással - mondta ötletelve Camille,én pedig máris a futópadon találtam magam.A gépet a legkisebb fokozatra állítva kezdtem el egy lassú kocogásba,és a fülhallgató egyikét a fülembe helyeztem,ahonnan üvöltött Usher és Nicki Minaj közöse.

-Várom már a holnapot! - Mondtam mosolyogva.

-Ja,de azért kár lesz itt hagyni Londont - mondta csalódottan Fearne,aztán hirtelen az ajtó felé kapta a fejét,ami halk nyikorgással jelezte,hogy valaki belépett rajta.Camille morogva futott tovább,míg Fearne abbahagyta a futást,és szája szélét rágcsálva kezdett gondolkozni valamin,én meg futottam tovább,de amint megláttam az ablak tükréből az embereket akik bejöttek,maximális fokozatra tettem a gépet,és idegesen futni kezdtem,amit mindenki érdeklődve nézett.Még Liamék is...

-Gwen!Gwendolyn! - Szólongattak a lányok,de én meg sem hallva ezeket a szavakat futottam tovább mint az őrült,ezzel leadva minden idegemet.Mikor már kellően elfáradtam,lihegve kapcsoltam ki a gépet,és kipirosodott arccal néztem a lányokra,akik aggódó,de egyben ideges pillantásokkal jutalmaztak meg.

-Normális vagy? - Szólalt meg először Camille,amíg Fear egy palack vizet nyomott a kezembe.Válaszul csak bólintottam,és lehajtottam a fejemet,reménykedve,hogy nem vesznek észre.

-Mégis mi a francot keresel te itt?! - Hallottam meg egy dühös hangot,ami egyre közelebb és közelebb jött.Amikor megfordultam,drágalátos bátyámmal és annak csapatával találtam szembe magam,pontosabban hiányzott valaki,de az érdekelt most a legkevésbé...

-Futni jöttem le - mondtam egyszerűen,mikor már levegőhöz jutottam.

-Te követsz engem,vagy mi?Hogy találtál meg?Vagy egyátalán honnan tudod,hogy itt vagyok? - Halmozott el kérdésekkel.

-Kezdjük ott,hogy ti jöttetek utánunk.A másik pedig az,hogy senki sem kíváncsi rád,kivéve a fanok,akik annyira,de annyira szeretnek titeket - mondtam gúnyosan,neki pedig egyre vörösebb lett a feje.

-Vigyázz a szádra - sziszegte a fogai között.

-Hidd el,hogy most láttál engem először és utoljára - mondtam neki vállát megveregetve,és fordultam is vissza a padhoz,de hirtelen megfogta a kezemet és visszarántott.

-Nehogy azt hidd - mondta mérgesen,aztán mélyen a szemembe nézett. - Mától a gyámod vagyok - mondta ki ezt a pár szót,nekem pedig a vér is kifutott a fejemből. - Itt vagy?Hahó! - Integetett szabad kezével szemeim előtt,de nem reagáltam. - Na jó!Ezzel meg mi van? - Engedte el a kezemet undorodva,és kérdőn nézett a lányokra,akik kerek szemekkel néztek Liamre.

-Gwen! - Lökött meg Camille,de ez sem használt,mert még mindig ugyanúgy álltam ott.

-Te elmeháborodott!Mégis mit képzelsz magadról?! - Támadott Paynre Fearne,de mielőtt elfajulhattak volna a dolgok,keze után nyúltam és erősen megszorítottam.

-Mégis hogyan? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.

-Nem tudnátok ezt máshol megbeszélni? - Kérdezte sóhajtva a göndörebbik hajú srác,amit senki sem nézett jó szemmel,de jelen esetben ez érdekelt a legkevésbé.

-Igaza van Harrynek.Ezt majd talán később kéne megbeszélnetek - finomított a helyzeten a barna hajú lány.Morogva léptem el tőlük és néztem még mindig Liam szemébe.

-Soha nem leszek Payne - mondtam halkan és elindultam az ajtó irányába,ahova a lányok is követtek. - Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni - mondtam alig hallhatóan,mire a két barátnőm bólintott egyet,és visszamentek futni,ezúttal nélkülem.Amint a lift ajtaja becsukódott,sóhajtva dőltem neki a falnak és hagytam,hogy eleredjenek a könnyeim.Lecsukott szemmel döntöttem hátra a fejemet,és úgy sírtam tovább.Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtaja,összeütköztem a göndör hajú lánnyal,aki nagy szemekkel nézett rám.Mielőtt bármit is mondhatott volna,elsuhantam mellette,és berontottam a lakosztályomba,ahol egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt.Amikor belenéztem a tükörbe,ugyan azt az arcot láttam mint évekkel ezelőtt.A kisírt,karikás szemű lány szomorúan nézett vissza rám. - Camille? - Vettem fel a telefonomat szipogva,miközben a könnyeimet törölgettem.

-Gwenny,Liam azt kérdezi,hogy melyik szobában vagy - hadarta el gyorsan a mondani valóját.

-Nem akarom látni - mondtam már komolyabb hangnemben,ezzel visszaváltva eredeti stílusomra.

-Gwen,szerinted nekünk van kedvünk ezeket az idiótákat nézni,ahogyan szerencsétlenkednek? - Tette fel cinikusan a kérdését,és lelki szemeim előtt láttam,hogy megforgatja szemeit. - Nem lesz semmi baj - mondta nyugodtan.

-445-ös - csaptam le a telefont,és nekiláttam a fürdésnek.Mikor azzal is végeztem,felkaptam magamra egy normális ruhát,majd kontyba fogtam a hajamat,aztán egy hangos kopogásra lettem figyelmes,amit káromkodások követtek. - Gyere! - Kiabáltam ki a szobából,és kinyílt az ajtó,amin a kis csipet-csapat lépett be,a két barátnőmmel az élükön,akiknek nem volt felhőtlen a jó kedvük. - Nem úgy volt,hogy ez ránk tartozik? - Kérdeztem Liamet,miközben a barátai felé böktem.

-És? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn,de látva,hogy úgysem fogom tudni neki megmagyarázni a miértjét,inkább hagytam,és nem szálltam vele vitába.

-Mit akarsz? - Tértem rá a lényegre.

-Pakolj össze,mert holnap utazunk - mondta őszintén,nekem pedig a szemeim kikerekedtek.

-Hova is? - Kérdeztem tőle,mikor szóhoz tudtam jutni.

-New York - mondta a helyszínt.

-Azt tudod,hogy egyedül nem megyek? - Húztam össze a szemöldökömet,neki pedig értetlenség tükröződött az arcáról. - Ha a lányok nem jönnek,akkor én sem - jelentettem ki határozottan,amire mindenki ledöbbent.

-Na azt már nem!Ígyis elég probléma,hogy rád kell felügyelni,nem hogy még két másikra - mondta felháborodva.

-Ha ők nem,akkor én sem - mondtam karba font kezekkel,és szemrebbenés nélkül álltam a tekintetét,ami szikrákat szórt felém.

-Rendben - mondta alig hallhatóan,úgy,hogy csak én halljam. - Holnap reggel hétre az aulában várjatok ránk - mondta az ajtóban állva.

-A motorommal mi lesz? - Kérdeztem tőle kíváncsian,mert ugyebár nem szívesen hagyom idegen helyen.

-Holnap jönnek érte,és visszaviszik San Franciscoba - mosolyodott el gúnyosan. - Mielőtt megkérdeznéd,hogy miért,a válaszom csak annyi,hogy nem tudjuk sehogy sem elvinni - mondta vállát megvonva,majd kilépett az ajtón.

-Gwendolyn Crine! - Szólalt meg dühösen Fearne,miután kimentek a srácok. - Mégis hogy képzeled azt,hogy mi elmegyünk ennyi idiótával?! - Csattant fel mérgesen.

-Nyugi - mondtam azt ami legelőször eszembe jutott.

-Mi az,hogy nyugi??! Neked teljesen elment az eszed?! - Mondta idegesen.

-Fearne nem lesz semmi baj - mondtam neki nyugtatóan. - Hidd el,hogy sok elmélet futott át az agyamon,de nincsen más lehetőség,amivel megtudnék szabadulni tőlük. - Magyaráztam neki elkeseredetten,és lehuppantam Camille mellé,aki lehajtott fejjel pásztázta a földet.

-Valami megoldást kell találnunk! - Szólalt meg először,amióta a fiúk elmentek. - Régi ismerős,család barátja!Valaki csak van! - Fakadt ki,de én csak megráztam a fejemet.

-Sajnálom - motyogtam magam elé meredve,miközben azon gondolkoztam,hogy nincs-e valaki...

*Ismeretlen szemszöge*

 

Hajamba idegesen túrtam bele,miközben a gépemet vágtam éppen a földhöz.Nem igaz,hogy nincsen semmi hír róla!Hogy nem találhatom meg azt az embert akit mindennél jobban szeretek.A zajra nagyapa lépett be a szobámba,és értetlenül nézte,ahogyan magamban örlődök.

-Tudok segíteni? - Vonta fel fél szemöldökét,amin elmosolyodtam.

-Nem tudsz - ráztam hevesen a fejemet. - Semmit nem találok róla!Semmit! - Fakadtam ki dühösen.

-Tudom,hogy mit érzel.Mikor Anastasia is elment itthonról,ugyanezt éreztem mint amit most te.Az anyád szó nélkül lelépett és megszakította velem a kapcsolatot - hajtotta le a fejét szomorúan. - Még a temetésre sem tudtam elmenni - mondta könnyeit elnyelve. - Viszont őt megtalálod majd - mondta bíztatóan.

-Reménykedek benne - mondtam halvány mosollyal az arcomon és elindultunk az étkező irányába,ahol már minden elő volt készítve. - Nem is tudom,hogy hogy bírod ebben az üres házban - mondtam még mindig csodálkozva.

-A nagyanyád emlékére mindent úgy hagytam ahogyan ő rendezte be - mondta mosolyogva.

-Nem kéne neked valaki aki mellett boldog lehetnél? - Tettem fel azt a kérdést ami már nagyon foglalkoztatott,hiszen nagyon jól tartja magát,ahhoz képest,hogy ötven éves lesz jövőre.

-Nincsen olyan aki tényleg azért szeretne,aki vagyok.Ez az olíva ültetvény átok és áldás egyben,hiszen eddig csakis olyan jelentkezők akadtak akik a pénzemért szeretnek,és nem magamért - csóválta a fejét. - Majd eljön annak is az ideje - mondta széles mosollyal az arcán.

-Igen,majd eljön annak is az ideje - ismételtem el nagyapám szavait magam elé suttogva,és nekikezdtem a vacsorának. - Buon appetito! - Mondtam neki mosolyogva,amit viszonzott.

-Buon appetito! - Mondta ő is és nekiláttunk a vacsorának.