2013. március 2., szombat

4.fejezet: Bosszú édes pillanata I. - II.

Hello Drágáim!:)
Sok-sok kimaradás után megjöttem a negyedik résszel,ami remélem tetszeni fog majd nektek!:D Ebben a részben kicsi visszatekintés nyerhető Gwen életébe,és lekerül az a bizonyos lepel az igazságról is.:) A végén kíváncsi lennék a tippekre,hogy vajon ki lehetett az aki Gwennel beszélgetett.:)
xoxo Vicky


-Gwendolyn! - Sikította magas hangon Camille,mikor végre kijöttünk az épületből,ahol drága barátnőnket fotózták két(!) órán keresztül.Nos,gondolom nem nagyon kell részleteznem,hogy amíg ő ott pózolgatott,én és Fearne addig szétuntuk magunkat.
-Mi az?Csak azt ne mondd,hogy vissza kell jönnünk ide! - Néztem rá fáradtan,amit Fear helyeslően bólogatott.
-Igazából nem,mert Jeff azt mondta,hogy nem látja rajtam azt,mintha nagyon szeretném,így nem írtam vele alá semmilyen szerződést - vonta meg lazán a vállát,mikor visszafele battyogtunk a hotel irányába.Amikor kimondta ezt a mondatot,mindketten döbbenten bámultuk a szőkeséget,aki sietős léptekkel haladt előttünk.
-Te most azért hozattál el ide minket,hogy két óráig különböző pózokba vágd magad,miközben mi majd' meghaltunk az unalomtól,aztán kiderül mégsem akarsz ebben a szakmában dolgozni?! - Emelte fel a hangját Fearne,de mielőtt elfajulhattak volna a dolgok,kettejük közé álltam.
-El se kezdjétek! - Mondtam mérgesen. - Camille hibázott,de ki nem?! Meg amúgyis,legalább nem látjuk Liaméket - mondtam nekik megnyugtatva őket,mikor a hotel hatalmas ajtaját toltam befelé,és elindultunk a büfé irányába. - Három kávé lesz - biccentettem az eladónak,aki el is kezdte készíteni a rendeléseket,amit én érdeklődve figyeltem.Bambulásomból Fearne hangja szakított ki,aki hangosan kezdett el krákogni.
-Említett szamár mindig megjelenik - motyogta Camille,amire én odakaptam a fejemet,és csodák-csodájára,tényleg Liam és a bandája lépett be a szállásba.
-Hogy az a... - kezdtem bele,de Fearne a kezembe nyomta a forró italt(minek a fele rám löttyent),amire én kicsit megugrottam. - Köszi.Ezért keresgéltem ennyit? - Tettem fel a költői kérdést szemforgatva,és dörzsölgetni kezdtem az ingemet,reménykedve,hátha kisebb lesz a folt.
-Menj fel,aztán majd beszélünk - mondta nekem morogva,és belökött az egyik liftbe,ahová akkor szálltak be az énekes pacsirták.Mikor beszálltak,nagyot nyelve néztem körbe a társaságon,akik szerencsére nem vettek észre,mivel mindenki mással volt elfoglalva.Bátyám valamit nyomogatott a telefonján,ahogyan a göndör barátja is,míg a két lány akikkel a parton is találkoztam,azok a szőke hajú sráccal beszélgettek.Az élénk kék szemű fiú szemét lehunyva,hátradőlt a falnak,és a fekete hajú pedig egy lila hajú(??) lány szájában kereste a boldogságot.Rémálmomból a lift csilingelése zökkentett ki,amire mindenki felfigyelt,és meg is indultak volna,ha nem előzöm meg őket,és futok be a szobámba.Lihegve dőltem neki az ajtónak és csúsztam végig azon,mikor eszembe jutott egy ötlet,aminek hatására egy széles vigyor kúszott az arcomra,és felálltam a földről,majd elindultam a fürdőszoba irányába,ahol megnyitottam a meleg vizet,és sóhajtva merültem el.Hamar készen lettem,majd mikor a lábamat borotváltam,a telefont a fülemhez szorítva beszélgettem Camel.
-Gwen,tudod,hogy mindig támogatlak,viszont ezt nem tartom olyan jó ötletnek,hogy ezt tedd - hallottam meg a vonal tulsó oldalán aggódó hangját.
-Ja,és mi lesz ha rosszul sül el?Vagy ha nem is ma megy oda? - Hallottam meg Fearne hangját is.
-Ti kihangosítottatok? - Állt meg a kezem egy pillanatra,aztán folytattam tovább a tevékenykedésemet.
-Igen,de most ne ezzel foglalkozz!Honnan veszed,hogy ma ott lesz? - Tette fel a kérdését Camille.
-Innen-onnan,de az most nem lényeges - ráztam le őket ennyivel.
-Gwen biztos vagy te ebben? - Kezdett bele újabb aggódásba Fear.
-Nagylány vagyok már,ne féltsetek - forgattam meg a szemeimet,miközben a gardrób elé léptem,és elkezdtem válogatni a ruhákat.Mivel eléggé meleg volt (ami Londonban eléggé ritka...) ezért egy lengébb öltözéket vettem fel.
-Mivel szeretnél odamenni? - Sóhajtott fel Camille megadóan.
-Ma reggel meghozták a motoromat - hagytam egy kis hatásszünetet - ,na azzal. - Fejeztem be mosolyogva a mondatot. - Ne aggódjatok,nem lesz semmi baj - mondtam megnyugtatva őket,és ezzel a végszóval le is tettem a telefont,majd felvettem a kikészített ruhákat,és gyorsan feldobtam magamra egy kevéske sminket,aztán szoros copfba fogtam a hajamat.Mielőtt kiléptem volna az ajtón,egy pillanatra kinéztem a folyosóra,hogy megbizonyosodjak róla,hogy nincs-e kint senki sem,de mikor megláttam,hogy senki sincs kint,így gyors léptekkel haladtam a lift irányába,ahol beszálltam a felvonóba,és lementem a garázsba,aminek a legeldugottabb pontjában állt a már megszokott Kawasaki motorom.Amint odaértem,egy laza mozdulattal rápattantam a járműre,és magamra kapva a sisakot,kirobogtam a garázsból,aztán elindultam Anglia "legjobb" helyére,másnéven a Wolverhampton-i rezidenciára...
 
**********

Önelégült vigyorral az arcomon néztem a fekete autóra,ami a hatalmas ház előtt parkolt le,és ezt követően pattantam le én is a motoromról,majd elindultam a ház felé.Mielőtt bekopogtam volna,átgondoltam mindent,majd egy laza mozdulattal kopogni kezdtem a faajtón,amit néhány perccel később egy fiatal lány nyitott ki.
-Szia,miben segíthetek? - Kérdezte értetlenül.
-Szia,Geoffhoz jöttem - mondtam neki ridegen,mire ő kedvesen betessékelt.
-Jobbra van a konyha - mondta nekem.Mikor beértem,hidegen néztem végig a társaságon,és megállapodott a tekintetem azon a férfin,akit apámnak nevezhetek.Geoffnak a szemében láttam a felismerést,de mégsem tett semmit.
-Te meg mégis mit kerese itt?! - Hallottam meg egy másik hangot,amit San Francisco-ban is.
-Jó estét! - Biccentettem mosolyogva,és felpattantam a konyhapultra. - Geoff - böktem a pasi felé.
-Áruld már el,hogy mit keresel itt!! - Csattant fel Liam ismét.
-Ne parázz nem hozzád jöttem - hűtöttem le pillanatok alatt. - Apádhoz - mondtam ránézve az illetőre.
-Mi? - Tettetett értetlenséget az említett személy.
-Jaj,ne játszd az értetlent!Te is tudod,hogy ki vagyok!Vagy nem meséltél rólunk? - Mentem bele a játékba én is,amire ő kicsit meglepődött,de nem esett ki a szerepéből.
-Geoff miről beszél ez a lány? - Kérdezte apát a nő aki vele szembe ült,szemeivel engem firtatott.
-Nem tudom - védekezett azonnal.
-Szóval nem tudod.Akkor felfríssíteném a memóriádat - varázsoltam mosolyt az arcomra,neki pedig elkerekedett a szeme. - 1987. szeptember 20,Párizs.Egy bizonyos Nicole Crine nő találkozott egy férfival,akibe pillanatok alatt beleszeretett.Hat év után született egy lányuk,abban a reményben,hogy ez is összeköti őket.Miután megszületett a lány,öt évre rá,világra hoztak egy fiút,akit Alcide névre kereszteltek.Tizenöt évi együttélés után a gyerekek és a nő szentül itte,hogy ez egy boldog család.Igen ám,csakhogy egy napon,kiderült az igazság - komorodtam el,és ránéztem Geoffra,akinek a szemében félelem keveréke tükröződött. - Gondolom innen már tudod a mesét Geoff - mosolyodtam el gúnyosan.
-Drágám? - Nézett még mindig értetlenül a középkorú nő Geoffra.
-Mit nem lehet ezen érteni?!Geoff az apám! - Fakadtam ki dühösen,mire mindenki lefagyva meredt rám.
-Hazudsz!Nem lehetsz pont te a húgom! - Ocsúdott fel először Liam a hallottak után.
-Pedig sajnos igaz.Szerinted én akartam ezt?!Ha tudtam volna,hogy egy ilyen seggfej az apám,akkor nem lennék itt! - Mondtam én is felcsattanva,majd ránéztem apára. - Remélem mostmár emlékszel!
-Gwendolyn... - motyogta halkan,fejét lehajtva,én pedig leugrottam a pultról és felé közelítettem.
-Miattad tartok itt!Miattad kellett szenvednem! - Mondtam neki dühösen,neki pedig a megbánás csillogott a szemében. - És miattad halt meg anya is - mondtam neki már halkabban,és elléptem előle.
-Mi? - nyögte ki nehezen a szavakat.
-Jól hallottad!És te is pontosan jól tudtad,hogy beteg! - Morogtam idegesen és ránéztem a társaságra,akik még mindig tátott szájjal nézték a kis előadást. - Csak ezért jöttem.További kellemes estét - mosolyodtam el negédesen,és lassú léptekkel mentem ki az ajtón,majd miután magamra kaptam a bukósisakot,beindítottam a motort.
-Gwendolyn!Szállj le azonnal onnan! - Hallottam meg apám hangját az ajtóból,és mire odakaptam a fejemet,már az egész család kint volt.Én egy laza mozdulattal kinyújtottam a középső ujjamat,jelezve,hogy teszek a véleményére.Mielőtt bármit is tehetett volna elhajtottam onnan,egyenesen a Change Hotelig,ahol behajtottam a földszinti garázsba,és lepattantam a motorról.Dühösen trappoltam a liftig,ahová beszálltam,és megkönnyebbülten dőltem neki a falnak,miközben még mindig az esemény játszódott le a fejembe.Miközben a lift lassan ment fel,körbenéztem és megpillantottam a barna hajú lányt,aki a parton is ott volt.
-Eléggé csapzottan nézel ki.Minden oké? - Kérdezte kedvesen,ami halvány mosolyt csalt az arcomra.
-Ja,minden rendben van - válaszoltam a kérdésére.
-Hé!Nem te vagy az a lány,aki San Francisco-ban szolgált ki minket? - Érte hirtelen felismerésem.
-De,én vagyok.Csak kérlek ne szólj senkinek sem,hogy itt vagyok - mondtam neki kérlelően.
-Ígérem - mosolygott még mindig,aztán megszólalt a lift csengője. - Meddig maradsz Londonban? - Tette fel következő kérdését,amire még én sem tudtam a választ.
-Nem tudom,de jobb lenne holnap eltűnnöm innen - motyogtam alighallhatóan,és hatalmas léptekkel mentem Fearne szobája felé,aminek az ajtaján bekopogtam,és néhány percen belül ki is nyílt az ajtó,ami mögött a mosolygós Fear feje bukkant elő,de amint meglátott gyorsan berántott a szobájába,és lelökött a kanapéra.
-Hogy nézel ki? - Tette fel szemforgatva a kérdését,majd aggódva nézett rám,aztán valamit pötyögött a telefonján. - Camille mindj... - kezdett bele,de mondandóját félbeszakította egy hangos ajtócsapódás,és meg is jelent a csapzott fejű szőke barátnőnk is,akinek a szemei elkerekedtek ahogyan megláttak,mellkasa pedig fel-le hullámzott (valószínűleg a sok futástól...).
-Jézusom! - Döbbent le totálisan,és mellém ült. - Mégis,mi történt? - Kérdezte tőlem felvont szemöldökkel,mikor már szóhoz tudott jutni.Elmeséltem a csajoknak mindent töviről-hegyire,amire a reakciójuk csak egy sor káromkodás volt.
-Mikor megyünk el innen? - Tettem fel sóhajtva a kérdést,ami leginkább foglalkoztatott.
-Péntekig szól a jegy - emlékeztetett minket Camille,mire belőlem egy hangos sóhaj tört fel.
-Tehát akkor holnap után megyünk haza.Addig mégis mit fogunk itt csinálni? - Mondtam nekik keserűen,amire felcsillant a lányok szeme.
-Mi lenne ha egy kicsit kikapcsolódnánk?Holnap tarthatnánk egy csajos napot.Mit szóltok hozzá? - Tette fel váratlanul kérdését Fear,mire Camille rám nézett.
-Szerintem jó ötlet.Meg Gwennek is kellenének egy két cuccok - mondta Camille,mire nekem elkerekedett a szemem.
-Nekem jók a régi ruháim is! - Csattantam fel mérgesen.
-Gwenny,nem élheted le az életedet egy bakancsban.Ideje lenne neked is csajosan öltözködni! - Mondta meggyőzően Fearne,majd visszafordult a szőkeséghez. - Holnap akkor vásárolni megyünk..Most pedig aludjuk ki magunkat holnapra,mert hosszú nap elé nézünk - mondta mosolyogva,aztán kitessékelt minket a szobájából.Mikor beértem a sajátomba,fáradtan szedtem rendbe magam,és dobtam magam a pihe-puha párnák közé.Amíg a plafont bámultam,addig azon gondolkoztam,hogy miután eljöttem,mi történt Liaméknél,vagy például az öcsémen Alcideon,hogy vajon vele mi lehet.Ezeket a gondolatokat elhesegetve hunytam le szemeimet,és szenderültem mély álomba...

2008. október 19.
"-Alcide,gyere már! - Szóltam rá az öcsémre,aki a bmx-ével kacskaringózott még mindig.
-Mindjárt! - Szólt oda nekem,aztán ugratott egyet a biciklijével,amit a többi fiatal fiú hangos füttyögéssel díjazott.
-Mehetünk,vagy még el szeretnéd törni valamidet? - Tettem fel neki szemforgatva a kérdést,mikor mellém ért,és leszállt a biciklijéről.
-Mehetünk - mondta mosolyogva,majd elindultunk a szokásos irányba.
-Mesélj,mi van azzal a lánnyal a suliból? - Kérdeztem tőle mosolyogva,miközben rántottam egyet a táskámon,hogy ne csússzon le.Alcide kérdésem hallatára rögtön elvörösödött,és rámemelte a tekintetét.
-Ma odaadtam neki az utolsó szelet csokimat - mosolyodott el kisfiúsan.Válaszán elmosolyodtam,hiszen még csak tíz éves,és máris a női szívek meghódítója.
-Jól tetted.Mit szólt hozzá? - Tettem fel újabb kérdésemet.
-Kaptam egy puszit az arcomra - pirult el mégjobban,amin kuncogni kezdtem.
-Ügyes vagy öcskös - borzoltam össze a haját,amit ő egy szemforgással rendezett le.Mikor beértünk a kórház ajtaján,már a recepciós megszokásból köszönt nekünk,mi pedig elindultunk a már jól ismert kórterem irányába. - Maradj itt! - Mondtam az öcsémnek,aki félve bólintott egy aprót,én meg bementem a terembe,ahol a nyüzsgő orvosok és nővérkék vártak. - Elnézést!Mi folyik itt? - Kérdeztem meg az egyik nővért,de helyette Dr. Phill a kezelőorvos válaszolt.
-Gwendolyn,szerintem menjünk ki,mert ez nem alkalmas hely a megbeszélésre - mondta a maga mély hangján,mire én bólintottam és kimentünk a folyosóra.
-Al,menj és vegyél valamit a büfében - nyomtam pénzt a kezébe,és ő már el is tűnt a folyosón. - Szóval? - Vontam fel a szemöldökömet.
-Amit most mondok,az felkavaró lesz - kezdett bele óvatosan. - Miss. Crine sajnos elhunyt - hajtotta le a fejét szomorúan,nekem pedig elkerekedett a szemem.
-Tessék? - Nyögtem ki ledöbbenve. - Nem!Az lehetetlen! - Bizakodtam,de látva az orvos arcát nem tudtam magam tovább áltatni. - Ez valami rossz vicc!Nem halhatott meg!Hiszen kezeltük és ... - kezdtem bele újabb reménykedésbe,de közbevágott.
-Gwen,a kezelések nem mindig segítenek,valakinek csak meghosszabbítja az életét,de Nicole szervezete nem volt eléggé erős,hogy legyőzze a betegséget - mondta magyarázva,amire nekem eleredtek a könnyeim. - Sajnálom.Van valaki,akit esetleg tudok értesíteni? - Kérdezte komolyan.
-Nem.Nincsen senkink - mondtam sírva.
-Ezesetben értesítenem kell a gyámhatóságot - mondta komoran,és elindult az irodaszerű szobája felé.
-Gwenny,minden oké? - Ért hozzám Alcide egy pohár forrócsokival.
-Öcskös,ülj le ide - húztam a mellettem ülő székbe.
-Mondd már el,hogy mit mondott a doki! - Förmedt rám.
-Rendben.Szóval,anya... - csuklott el a hangom - meghalt. - mondtam ki a szörnyű igazságot.A hangom hűvösen,de mégis halkan csengett.Mintha a szél süvített volna.
-Nem!Anya még mindig él!Most is ott van bent a kórteremben,és mosolyogva vár minket! - Mondta reményekkel teli hangon,de látta,hogy könnyezve rázom meg a fejemet,felpattant a helyéről,és a kórterem ablakához ment,ahol betekintést nyerhet a fájó igazságra.Mikor megbizonyosodott az őszinteségemről,szorosan megölelt,arcát vállamba fúrta,és halk zokogásba kezdett..."

Álmom hatására,azonnal kipattantak a szemeim,és izzadtan ültem fel az ágyba.Majdnem minden éjjel,újra és újra előjönnek a rémálmok.Ideges léptekkel mentem ki az erkélyre,ahol mélyen magamba szívtam a hideg levegőt,ami kivételesen jól esett.Mikor már azt hittem,hogy egyedül vagyok,nagyot kellett tévednem,mert a mellettem levő erkélyen kint volt egy ember,akinek az arcát nem láttam,mert ahhoz túl sötét volt.
-Mit akarsz? - Kérdeztem cseppet sem kedvesen az illetőtől,mert éreztem,hogy tekintetével kiégeti a hátamat.
-Hogy ma mindenki ennyire jó passzban van - mondta ironiával teli hangon a fiú,már ha lehet hinni a fülemnek.
-Bocsánat,csak álmos vagyok,és ilyenkor nem nagyon szoktak hozzámszólni - mondtam mosollyal az arcomon amit ő nem láthatott,de mégis nevetni kezdett. - Mit keresel kint? - Kérdeztem meg tőle,ami már kicsit foglalkoztatott.
-Cigizni jöttem ki - mondta lazán,és észrevettem,hogy cigaretta lóg ki a szájából. - Kérsz? - Nyújtotta felém.
-Leszoktam - mondtam büszkén amin elnevette magát.
-Egy még nem a világ - nógatott,mire én átnúltam és kikaptam a kezéből egy szálat az öngyújtóval együtt. - És,miért jöttél ki? - Jött elő most ő a kérdésekkel,reszelős hangjától kirázott a hideg (persze nem rossz értelemben...).
-Rémálmok - vontam meg a vállamat,miközben beleszívtam egyet a méregrúdba,ami megnyugtatott. - Köszi - nyújtottam vissza a gyújtót,amit egy biccentéssel elvett.
-Nem tudod,hogy mennyi az idő? - Kérdezte tőlem,csikkjét elnyomva.Rápillantva a telefonom kijelzőjére,még a lélekzetem is elakadt.
-Hajnali öt óra - makogtam még mindig döbbenten.
-Jesszus!Holnap próbánk van! - Mondta hirtelen mintha megvilágosodott volna. - Jó volt veled ez a tíz perc,de én most megyek vissza aludni - szólt vissza az ajtóból,és már el is nyelte a sötétség.Én még egy kicsit maradtam kint a hidegben,hogy elhesegessem a gondolataimat,majd elnyomtam a csikket az erkély korlátján,majd én is bementem.Mikor lehuppantam az ágyra,elnyúltam rajta,és mély álomba szenderültem,ezuttal rémképek nélkül.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Vicky!

    Gondolom örökbefogadás történt, de én erre eddig nem is gondoltam. Természetesen Zaynre voksolok, akivel Gwen beszélt. Most, hogy leírtam, már nem is vagyok benne annyira biztos. Remélem hamar érkezel a következővel, amiből ezt megtudhatjuk! :)

    Kiss u: Scottie

    VálaszTörlés
  2. Íííííííí...hát mit mondjak?Szavakhoz nem jutok,annyira tetszett.Főleg a vége*.* Idilli pillanat,amit megzavart a "holnap próbánk lesz" mondat...Rettenetesen kíváncsi vagyok,hogy mi lesz a folytatásban,úgyhogy remélem hamarosan boldoggá teszel a következővel! :D ♥

    VálaszTörlés