2.fejezet: Kajacsata,és azután...

Sziasztok!:)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket amit az előző részhez kaptam.:)) Most egy szerintem egészen hosszú résszel jelentkezem,aminek a vége kicsit érdekes lett.:) Komizzatok a végén!:D

xoxo Vicky

-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltotta el magát a főnököm,amikor odaértünk a lányokkal a bárhoz.Nos,igen.Tegnap a "hecc" után a fiúk dühöngve mentek el,amin mindenki nevetni kezdett. - Mégis,hogy érkezhetett rád panasz?! - tette fel nekem felháborodva a kérdését Ryan.

-Ry,ha itt lettél volna tegnap,szerintem te is ugyan ezt tetted volna a helyemben - mondtam nyugodtan. - Amúgy meg - kezdtem bele - ki volt az aki panaszt tett rám? - Húztam össze a szemöldökömet.

-Az a nyírott hajú.Valami Liam,de nem emlékszem pontosan - mondta zavarodottan,mire nekem egyre jobban kezdett felmenni a pumpa az agyamban. - Gwen,annyit kérek,hogy ne csinálj ilyet többet - nézett szigorúan a szemembe,én pedig szó nélkül bólintottam.

-Mégis,hogy lehet valaki...valaki... - kereste Camille a megfelelő szavakat.

-Arrogáns,bunkó,seggfej? - Tippelte Fearne,amin halványan elmosolyodtam,miközben Camille hevesen bólogatott. - Gwenny,tudom,hogy mennyire bánt téged,de ne húzd fel magad ezen - mosolygott nyugtatóan,majd oldalra billentette a fejét. - És ne is fordulj meg,ha nem akarsz dührohamot kapni - motyogta az orra alatt.

-Miről besz... - kezdtem volna bele,de mikor megfordultam,láttam,hogy mitől lett annyira mérges.A tegnapi kis csipet-csapat megint meglátogatott minket. - Én ezt nem hiszem el! - Morogtam idegesen. - Tegnap nem volt elég világos,hogy nem látjuk itt őket szívesen? - duzzogtam halkan.

-Gwen,nyugi.Felvegyem a rendelést helyetted? - Kérdezte kedvesen Fear.

-Megtennéd? - Mosolyodtam el megkönnyebbülten,ő pedig szó nélkül elindult az asztal irányába.

-Lenyugodtál már egy kicsit? - dobta le magát mellém Cam.

-Nagyjából - mondtam neki. - Tudsz valamit Alcideról? - Tettem fel a számomra fontos kérdést,de ő csak szélesen elmosolyodott,aztán észrevettük,hogy Fear dühösen trappol vissza hozzánk.

- Mi a baj? -Vonta fel szépen ívelt szemöldökét a szőkeség.

-Soha többet,nem akarom látni ezt az öt idegesítő szupersztárnak nevezett gyereket! - Fakadt ki Fearne mikor hozzánk ért,és Mike elé lecsapta a rendelést,aki szó nélkül kezdett neki azok elkészítésésbe. - Ne haragudjatok,de én oda többet nem megyek ki,főleg,azok után,hogy beszóltak! - Mondta még mindig felháborodottan.

-Melyik volt? - Ráncoltam a homlokomat értetlenül.

-A göndör - morogta dühösen,majd a telefonja virtuális világába merült.

-Mindjárt jövök - sóhajtotta megadóan Camille,azán elindult a hírességek felé.

-Szia Gwenny - huppant le mellém valaki,aki nem más volt mint a főnököm fia,Mike,aki az előbb is besegített nekünk.

-Mit akarsz? - Kérdeztem határtalan kedvességemmel,amin Fearne felnevetett.

-Hát nem a kedvességedről vagy híres,az biztos - fintorodott el.

-Szóval? - Emeltem rá nagy szemeimet kérdőn.

-Ne borulj ki,de amit most mondok,az... - kezdett bele nyugtatva,mikor észre vette a szikrázó tekintetemet,rögtön a lényegre tért. - Mivel a Dj-nk beteg lett,így nem maradt senki sem,aki szórakoztatná a népet.Ezért felvetettük azt az ötletet,hogy mi lenne ha te énekelnél,és az ötletbe apám rögtön belement - hadarta el egy szuszra az egészet,majd félve rám pillantott. - Hahó!Gwen!Itt vagy? - Hadonászott kezeivel az arcom előtt,mert látta,hogy kerek szemekkel nézek rá.

-Mike - szólt a fiúra Fearne,mire a srác kérdőn nézett rá. - Fuss - biccentett halványan mosolyogva.

-Michael James Hamilton! - Kiabáltam el magam,és felpattantam a helyemről. - Most mentsd az életed! - Dörrentem rá,aztán csak annyit láttam,hogy a fiú gyors léptekkel próbál elmenekülni előlem.

-Gwenny megmagyarázom! - Kiáltott hátra,aztán újabb futásba kezdett,ezúttal az asztalok között szlalonoztunk.

-Nekem te csak ne Gwenny-zz!Mégis,hogy képzeled azt,hogy a nevemben döntesz ilyenekben?! - Emeltem fel a hangomat,miközben veleszemben álltam az egyik asztal végénél,ő pedig a másiknál.

-Hé!Mi ez a cirkusz? - Nézett rám értetlenül Camille.

-Mike élete perceit számolja vissza - morogtam,amire ő,látva ideges tekintetemet inkább férre ált. - Mit ártottam én neked,hogy ezt érdemeltem ki? - Tettem fel a kérdést felháborodva,és felkaptam az asztalon levő vizes üveget,aztán erőből nekidobtam Mikenak,aki sikeresen elhajolt.

-Jézusom! -  Tette fel védekezően a kezét. - Csak egy ajánlatba mentem bele,nem azt kérték,hogy a Madison Square Gardenben énekelj! - Kelt fel saját védelmére.

-Te barom!Nézz már körül egy kicsit! - Mondtam még mindig felcsattanva,mire a fiú körül nézett és tekintete megállapodott az asztalnál,ahol a bátyámék ültek.Dühömben kikaptam a szőke hajú fijú kezéből a ketchup-os üveget és telibefröcsköltem vele a döbbent Mikeot,aki ennek hatására felocsúdott a döbbentettől,és kezébe vette a csokiszirupos tubust. - Nem mered! - Szűkítettem össze a szemeimet,aztán csak annyit éreztem,hogy valami hideg folyik végig a fehér pólómon.Nevetve pillantottam le a textilre,majd vissza Mikera. - Remélem nem baj - néztem a fiúkra,akik annyira lesokkoltak,hogy meg sem tudtak szólalni,ezt kihasználva elvettem az asztalon levő majonézt és egy nagy foltot hagytam a pólóján.

-Kajacsata! - Hallottam meg Fearne hangját,amin elkezdtem nevetni.

-Nem jöttök? - Fordultam a két lány felé,akik vigyorogva nézték a mi kis idétlen társaságunkat,akik össze-vissza dobálóznak kajával.

-Nem akarnak menni - szólalt meg Liam hirtelen a maga mély hangján,és szikrázó szemekkel mért végig.

-Hogy téged ki kérdezett? - Tettem fel a költői kérdést,majd hangosan felsikítottam,mivel valami a hátamra esett,ami nem más volt mint tejszínhab(?).

-Ne! - Mondta elvékonyított hangon Mike,mi pedig a lányokkal együtt nevetve indultunk el a menekülő fiú irányába.

-Itt meg mégis mi folyik? - Állt közénk Ryan,mire mindenki abbahagyta a nevetgélést.

-Ott azt hiszem barbecue,de nem biztos - vakarta meg a tarkóját Mike,amin halkan felnevettünk,kivéve a mérges főnökömet.

-Fiam ne viccelődj! - Mordult fel. - Öltözzetek át,aztán beszélni valóm van veled Gwendolyn! - Szólt oda még mindig mérgesen.

-De nekünk nincsen váltóruhánk - húzta el a száját Fear.

-Viszont vannak itt maradt cuccaink,amiket sosem viszünk haza,mert valamilyen okból kifolyólag,mindig elfelejtjük hazavinni ezeket - mondta Camille ironiával teli hangon,miközben megforgatta nagy kék szemeit.Mi Fearneval vigyorogva néztünk össze.Miután összekapkodtunk néhány ruhadarabot,könnyed léptekkel mentünk vissza,a "terepre".

-Gwen,akkor tudunk beszélni? - Jött oda hozzám Ryan.

-Igen,viszont eszembe jutott valami - mondtam lehajtott fejjel.

-Mi lenne az? - Sóhajtott fel fáradtan.

-Holnap a lányokkal elmennénk innen egy időre,mert van egy kis elintézni valónk - motyogtam neki,miközben a fiúk asztaláról szedtem össze éppen a poharakat.

-Gwendolyn,megint kezditek? - Kérdezte dorgálóan.

-Megmondtam,hogy nem adom fel,viszont megnyugodhatsz,mert nem amiatt megyünk el.Camille kapott egy kis munkát,és azért kell elmennünk - mondtam morogva,majd az asztalhoz fordultam. - Kértek még valamit? - Kérdeztem erőltetett mosollyal,de ők csak megrázták a fejüket.

-Hova mennétek? - Tette fel újabb kérdését Ryan,mikor már méterekkel voltunk az asztaltól.

-London,ha jól emlékszem - mondtam zavarosan.

-A motoroddal mi lesz?Mert tíz órás az út - mondta komolyan.

-Már beszéltem egy céggel,ami szállításokkal foglalkozik.Pár nap mire odaér a motor,addig tömegközlekedés - húztam el a számat.

-Mikor jönnétek vissza? - Halmozott el a kérdéseivel.

-Camilletől függ - mondtam monoton hangon.

-Akkor munka után odaadom a fizetéseteket,aztán mehettek - mondta megadóan. - Csak,hogy akkor ki lesz majd,aki elszórakoztatja a közönséget - tette fel a költői kérdést saját magának,én pedig eslisszoltam onnan,egyenesen a lányokhoz mentem.

-Cam,hánykor indulunk holnap? - Kérdeztem mosolyogva.

-Reggel hatkor - húzódott arrébb várva a reakciónkat.

-Akkor majd alszunk a repülőn - fújta ki a bent tartott levegőjét Fear.Mikor mindennel végeztünk mindennel,és a pénzt is odaadták nekünk,kimentünk a parkolóhoz,ahol a One Direction tagjai jöttek velünk szembe. - Nyugi Gwen - simított végig bíztatóan a felkaromon Fearne.

-Akkor holnap a reptéren találkozunk? - Kérdeztem tőlük kíváncsian,miközben a motoromat vizslattam,hátha van rajta egy karcolás,de nem láttam raja egyet sem.

-Szerintem érted megyünk a taxival,mert motor nélkül iszonyatosan béna vagy - nevetett Camille,én pedig nyelvet nyújtottam rá.

-Tied  motor? - Hallottam meg egy kérdést a hátam mögül,amire megfordultam és értetlenül néztem a göndörebbik tagot.

-Igen,az enyém - mondtam lekezelően. - Akkor holnap a ház előtt - búcsúztam el a csajoktól,aztán beindítottam a motort,ami a hangos felbőgésésvel adta tudtunkra,hogy beindult.Még utoljára hátranéztem,hogy biztos nincs-e senki sem mögöttem a pár méterrel odébb álló társaságon kívül,majd miután megbizonyosodtam,magamra kaptam a sisakot,és elindultam a sötét éjszakába.Amint elértem a saját házamig,leállítottam a motort,és betoltam a garázsba,aminek az ajtaját gondosan becsuktam.Beérve a házba, lehuppantam a kanapéra,és előkaptam a mappát,amiben azok a papírok voltak,amiket az elmúlt évben összegyűjtöttem Liamről. - Hol van...Hol lehet... - mérgelődtem,és kerestem tovább a lapot,amit végül megtaláltam. - Anglia,Wolverhampton - suttogtam magam elé meredve,aztán elkezdtem gondolkodni,hogy miképp tudok eljutni hozzá.